Fontunk

No, nem hajat (bár Dománét már be lehetne...), hanem kalácsot. A német élesztővel való próbálkozásaim még mindig nem túl sikeresek, de azért csak elkészült. És íme, ilyen lett. Életem első húsvéti fonott kalácsa.

Az élesztő szépen felfutott (még radiátorra is raktam az ügy érdekében), de a tészta csak nem akart megkelni. Később több helyről is azt a tanácsot kaptam, hogy legközelebb a cukrot cseréljem le édesítőre, úgy jobban megkel a tészta. Hát majd megpróbálom. 

Köszönöm az együttműködést Eszternek, akit elvileg ebédelni hívtunk meg ( a böjt utáni első pörköltre), aztán jól igába fogtuk egy kis tésztagyúrásra (mert hát annyira mondta, hogy neki mennyire hiányzik a sütés).

A kalács egyébként két nap alatt elfogyott, pedig jókora darab lett. Ez vagy azért volt, mert a böjt után bármit megettünk volna, ami kicsit is édes, vagy azért mert tényleg jó lett. Domán szerint az utóbbi.

Azért azt be kell látnom, hogy a kelt tésztakészítés (még) nem tartozik az erősségeim közé.