Két hónapja...

Esztétáskodás Prágában Berlinről Budapestre

Egyetem alatt nagy naivan mindig arról álmodoztam, hogy egyszer olyan híres esztéta leszek, hogy rendszeresen írhatok majd a MúzeumCaféba. Nem, soha nem akartam Réz András lenni, már csak azért sem, mert esztéta körökben őt például egyáltalán nem tartják esztétának, esztétikusnak meg valószínűleg még kevésbé. Híres esztéta ugyan nem lettem, a MúzeumCafé mégis elkísért egészen a szakdolgozatig, egyrészt mert kvázi az esztétikás dolgozatötletemet is ebből merítettem, másrészt pedig mert a tanszékvezetőnk, György Péter (aki annak ellenére, hogy narkolepsziás, mégis állandó időhiányban szenved), az egyik múzeumcafés szerkesztőhöz irányított szakdoga-konzultációra.

Így kerültem egyre közelebb a "tűzhöz", mégis Berlinbe kellett költöznöm ahhoz, hogy az a megtiszteltetés érjen, hogy publikálhatok a MúzeumCaféba, méghozzá nem is akármiről, hanem a Múzeumsziget megújulásáról. Gigaprojekt révén (napi hírgyártáshoz szokott újságíró számára) gigahosszúságú cikket kértek tőlem, ráadásul olyan infók kellettek hozzá, amiket nem tudtam voltan csak úgy, innen-onnan, német lapokból és újságcikkekből összeszedni, muszáj volt interjút kérnem a gyűjteményvezetőktől. Csakhogy közben elkezdődött a nyári egyetem Prágában. Én már javában nyomtam a cseh tanfolyamot, amikor megjöttek az első válaszok a Museumsinsel sajtóosztályától, hogy kit is kéne konkrétan keresnem, milyen ügyben. Végre eljutottam a gyűjteményvezetőkhöz, akikből elég sok van, de mivel a Pergamon Múzeumról akartam írni elsősorban, ezért az ottani három gyűjteményvezetőre koncentráltam. Hála Istennek a háromból kettő volt annyira jófej, hogy belemenjen a telefonos interjúba (a harmadik e-mailben válaszolt a kérdéseimre, mit ne mondjak, elég szűkszavúan). Az iszlám gyűjtemény vezetője konkrétan annyira laza volt, hogy valamikor este tízkor skype-oltunk, miközben ő a lánya másnapi szülinapi zsúrjára sütötte a muffinokat :-)

Ha minden igaz, a cikknek lesz folytatása is. Neverending-storyhoz illően a Masterplan-téma sem fér bele egyetlen cikkbe. Addig is hadd büszkélkedjem ezzel az eggyel. Kicccsit jó érzés, amikor egy egyetemista álmodat váltod valóra.