Nem elég, hogy az év első két hónapja a legdepisebb - amit itt elég költőien csak "berlini szürkének" szoktak nevezni - , de még ilyenkor van a legtöbb munka is - egyetemen, uszodában, cikkírásban, mindenhol.
Az általános berlini fényhiány azonban nemcsak a téli álmosságot és fáradtságot fokozta, de még egy jókora D-vitamin hiányt is hozott - derítette ki a bőrdokim, aki már teljesen tanácstalanul állt az egyre gyakrabban és egyre több helyen felbukkanó bőrkiütéseim előtt. Hát kiderült. Hiányzik a nap - a bőrömnek is.
No, ilyen körülmények között kezdődött az év - egy új pozícióban. Tavaly ősszel keresett meg a Hungarológia tanszék vezetője azzal, hogy meddig maradok még az egyetemen beiratkozva. Ugyanis, ha még legalább két félévet maradnék, akkor nagyon örülne neki, ha megpályáznám a tanszéken januártól megüresedő asszisztensi állást. Bár eredetileg télen végezni akartam az egyetemmel, azért ez az ajánlat elgondolkodtatott. Főleg úgy, hogy január-februárra két konferencia- időpont is ki volt tűzve, aminek a szervezésében-lebonyolításában aktívan részt kellett vállalnom. Hát megpályáztam az állást, és decemberben meg is kaptam :-)
Azóta ott virít az én nevem is a Hungarológia tanszék névtábláján, túl vagyunk a két konferencián és számtalan más olvasnivalón is, amiket a professzortól kaptam. (A munka prózai, fénymásolós, szkennelős, postára járós részéből hála Istennek eddig nem sok jutott. Kávét főznöm pedig még egyáltalán nem kellett, mielőtt megkérdeznétek, viszont hoztam már el György Pétert a reptérről - a volt mentorom és proffom az ELTÉ-ről, nagyon nagy koponya - , írtam konferencia-protokollt, és kerestem Lukács György-idézeteket egy nemsokára megjelenő német tanulmányhoz.)
Bár Domán valószínűleg nem annyira elégedett ezzel a névtáblával, hiszen nem a teljes nevem szerepel rajta. Magam sem tudom, miért, egyébként.
Az évkezdetnek azonban volt egy másik fantasztikus híre is: mégpedig, hogy megkaptam az ösztöndíjat a moszkvai négyhetes tanulmányúthoz! Azóta megjött a vízumom is, amin sikerült jól átkeresztelni engem....
Az oroszul nem tudóknak egy kis segítség: Nyemesz-Dizeri Dóra. Bizony, sikerült németül kiolvasni a magyar nevemet, majd ezt átfordítani cirill betűkre. Csak tudnám, akkor miért kérték a vízumkérelmen, hogy írjam le a nevemet oroszul is.... Viszont legalább minden gördülékenyen ment a hatóságokkal, gyorsan megjött minden papír, amire szükségem volt, így még viszonylag olcsón tudtam repjegyet is foglalni, szóval nincs más hátra, mint előre. Február 28-án irány Moszkva. Még fel sem fogtam igazán :-)
