Légyszi, üssetek le bennünket, ha legközelebb a nagyböjt idejére foglalnánk repülőjegyet a francia gasztronómia fővárosába! Ugye, mi ezt a böjt dolgot elég keményen nyomjuk (no cukor, no hús, no alkohol, no kávé), és amikor januárban lefoglaltuk a repjegyeket, egyszerűen nem vettük észre, hogy akkor már/még böjt van. Mimi (vendéglátónk, volt egyetemi csoptársam, jó barátnőm) kérdezte is előtte többször: biztos, hogy nem akarjuk legalább erre a hétvégére felfüggeszteni az egészet? De hát akkor mit ér az egész, ha feladod. Ha a legnagyobb kísértésnek nem mondasz ellent, hanem beadod a derekad. Na nem. Kibírjuk...
Hát mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen nehéz lesz. Ott vannak például az elsőrangú francia borok. És az édességek.
És ha ez mind nem elég, akkor vendéglátóid berendelnek az étteremben egy hústálat, amit a szemed előtt sütögetnek ki.
Hát ez volt szenvedéseink krónikája....
Így mi "csak" a csigát, a kagylót, a sós palacsintát, a croissant-t, a baguette-t és a sós margarint tudtuk kipróbálni. Ez utóbbiba olyannyira beleszerettünk, hogy a kézipoggyászunkba is belecsempésztünk egy dobozzal, és bár a security check-es néni el akarta kobozni tőlünk, nem hagytuk. Így csak a kecskesajt esett áldozatul a francia biztonsági szolgálatnak, mert az túl "soft" volt (más érvet az enyhén csekélyes angol nyelvtudású nő sem tudott felhozni, ezért adta vissza a margarinunkat).
De a viccet félretéve: köszönjük a csodás hétvégét Miminek és Sanyinak, és a kis pocaklakónak is, aki megengedte Miminek, hogy nagyokat sétáljon velünk. Most pedig beszéljenek a képek helyettünk:
.jpg)