Fészekrakás felsőfokon

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy aki sokat rendezi át a lakását, vagy sokat alakít rajta, az tulajdonképpen az életében szeretne rendet rakni. És milyen találó. Mi is épp egy olyan időszakot élünk az életünkben, amikor "rendet akarunk rakni".

A héten ünnepeltük a négyéves berlini évfordulónkat. Amikor 2012 szeptemberében beköltöztünk ebbe a lakásba, nem gondoltuk volna, hogy ennyi ideig maradunk... És azt sem, hogy négy év múlva így fog kinézni, ahogy most. Négy éve ugyanis ilyen volt. 

Tök üres. Az volt benne, amit magunkkal hoztunk.

Az a dobozhalmaz még hónapokig ott volt a nappali sarkában. Szépen-lassan szedegettük össze a bútorokat innen-onnan. Sokat az E-Bay internetes oldal használt és elajándékozandó hirdetéseiből, de volt, amit az utcán találtunk, és volt olyan is, amit ismerőseink adtak nekünk, mert nekik már nem kellett. A lakást és a környéket nagyon megszerettük - a házat és a háztulajdonos ingatlankezelő céget egyre kevésbé....Viszont a Berlinben is az egekbe szökő albérletárak meg a dzsentrifikáció jelensége -  ami a német fővárost sem kerülte el -, arra kényszerítettek bennünket, hogy ebben a lakásban maradjunk. És hát úgy jártunk vele, mint Pelikán elvtárs A tanúban: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. A szívünkhöz nőtt. Azóta szépítgetjük, építgetjük.

Szóval bár minden vágyam egy napos-virágos-kiülős erkély, erről most egy jó darabig lemondtunk. Úgy döntöttünk, hogy azt az eszméletlen mennyiségű pénzt, amit az új lakás kauciójára kéne letenni, meg amibe a költözés kerülne, inkább másra költjük. Egy részét például arra, hogy még lakhatóbbá-otthonosabbá tesszük a lakást, amiben most élünk. Mert annyi lehetőség és tér rejtezik még benne, amit eddig meg sem próbáltunk jobban kihasználni.

Projekt No.1.: A galériaágy 

Februárban belevágtunk a hálószoba, augusztusban pedig a konyha komplett átrendezésébe. Mivel már Budapesten is galériaágyunk volt, és ebben a lakásban is megengedi a belmagasság, hogy galériaágyat építsünk, elkezdtünk árajánlatokat gyűjteni. A mesteremberek azonban (egyébként érthető okokból) elég sokat kértek volna egy újonnan felépített ágyért, ezért mondtunk magunknak, az E-Bay eddig is jó barátunk volt, nézzük már meg, hátha valaki pont most bontatna egy olyan ágyat, amilyet mi építeni szeretnénk. És volt egy ilyen. Nem is messze tőlünk.

Domán mesterember No.1.

Így miután újrafestettük a szobát, egy szép hétfői reggelen elkezdtük lebontani az ágyat a srácnál, akinél megvettük, bepakoltuk a léceket és alkatrészeket a "kis" kombinkba (csodával határos módon csak a létrát kellett magammal vinnem a villamoson, amúgy minden befért a jó öreg Renault-ba, bár a műszerfalon azóta is látni kicsit a nyomait az egyik gerendának...), és Domán egyik évfolyamtársának segítségével elkezdtük nálunk felépíteni. És ezzel annyi, de annyi helyet nyertünk lent, hogy még Dománnak is lett egy új tanulósarka.

Projekt No.2.: A konyha

Réges-régi vágyunk volt egy mosogatógép, amibe csak bepakol az ember, majd tisztán kiveszi az edényeket.... A konyhánk azonban annyira mini, hogy egyrészt csak egy 45 centis készülék fért be, másrészt az alsó polc- és szekrényrendszert ki kellett hozzá cserélni. Miután harmadszor is megnéztük ugyanazokat a szekrényeket az IKEÁ-ban, és harmadszor is lecsekkoltuk, hogy ez a legkedvezőbb és ár-érték arányban a legjobb, amit most megengedhetünk magunknak, rászántuk magunkat, és megvettük a bútorokat.

Domán mesterember No.2.

Egy szép augusztusi napon tehát a konyhánkat is felépítettük, és ezzel nemcsak új mosogatógépünk, de sokkal több tárolóhelyünk és munkafelületünk is lett. Ilyen volt - ilyen lett:

Most már csak egy új kanapé kéne nagyon. Legalábbis Domán szerint. De talán azt is meghozza majd a Jézuska :-) És lassan meghozza a rendet az életünkbe is.