Képzeld el, hogy sok x éve külföldön élsz, távol a barátoktól, a szerettektől, igaz családdal, és igaz, hogy vannak kinti barátok, ismerősök, de a gyerekkoriak, a régiek, a magyarok azok mégiscsak mások. Amolyan pótolhatatlanok. No, és egyszercsak fogja magát az egyik ilyen "pótolhatatlan-fajta" barátnőd, összeszervezkedik a férjeddel, hogy meglepjen - egy látogatással. És ráadasként hoz magával még egy jó barátnőt, akiről már oly sokszor hallottál, és akit olyan nagyon szeretnél megismerni, csak lehetőség nem volt még rá. És ha mindez nem lenne elég nagy sokk, akkor a két barátnő, aki meglepett Téged, leszervezett egy háromnapos "nyaralást" Prágában, és mindezt az utazás napján reggel közlik Veled, hogy "csak egy órád van összepakolni".
 |
| A kis zöld ember a lámpából |
Ilyen barátnőkről álmodik az ember, nem? No, ők (a két szervezkedő) nekem is barátnőm: Vogyi és Andi. És még mielőtt leutaztak volna Erfurtba, hogy meglepetést okozzanak, eltöltöttünk együtt pár napot Berlinben. Brandenburgi kapu, Bundestag, DDR Múzeum, Curry Wurst, tévétorony és a kis zöld emberek. No, és ha már Berlinale, hát oda is elmentünk. Pontosabban eredetileg úgy volt, hogy én nem megyek (merthogy addigra már pont elég pénzt adtam ki jegyekre), de aztán amikor a pénztárnál megkérdeztem, hogy a csajoknak melyik ajtónál kell tolakodni (a Berlinalén a helyfoglalás mindig érkezési sorrendben történik), akkor a pénztáros megkérdezte, nem szeretnék-e én is egy jegyet, merthogy pont maradt még egy. Pont. Hogy ez mekkora mázli, az csak az tudja, aki már próbált jegyet szerezni a fesztiválra.
 |
| Kino International - a Berlinale egyik helyszíne |
Jegyet szerezni a Berlinaléra tervezés, pénz és idő kérdése. Két lehetőséged van: vagy nyitás előtt órákkal odamész a jegypénztárhoz, hogy beállj (az akkor már valószínűleg kígyózó) sorba (a még elszántabbak ott is éjszakáznak. Ez komoly - kérdezzétek Dománt, aki a Viharsarok-jegyért állt sorba, ki tudja mennyit), vagy a jegyeladás megnyitásának pillanatában egy szupergyors internet előtt ülsz, és hajlandó vagy jegyenként másfél euróval többet fizetni azért, hogy online rendeled meg azokat. Mindkettőt kipróbáltuk. Sőt egy harmadik verziót is: az utolsó pillanatban hátrahagyott, megmaradt jegyek vásárlását. Meg egyet ajándékba is kaptam, a névnapomra.
Ez utóbbi volt a legjobb meglepetés, ugyanis az egyetlen magyar játékfilmre szólt, ami a Berlinale idei programjában volt: Császi Ádám Viharsarokjára, amiben egy Németországban focizó meleg magyar sportoló visszatér Magyarországra, hogy új életet kezdjen, miután kirúgták csapatából. A film különösen nagy sajtóvisszhangot kapott itt Németországban, mivel a bemutató előtt nem sokkal jelentette be Thomas Hitzlsperger egykori válogatott focista, hogy meleg. Ez volt az első olyan coming out Németországban, amit egy profi focista tett. Nagy sajtóvisszhangja volt, mindenki tök büszke volt Hitzlspergerre, hogy ezt meg merte lépni, és hát mindenki részben róla írt, amikor a Viharsarokról írt. Szóval a film marketingjének mindenképpen jót tett a dolog. És az is jót tett neki, hogy Magyarországon készült. A premier után a nézők kérdéseket tehettek fel az alkotóknak. Talán a harmadik néző volt, aki azt kérdezte, hogy kaphatott egy ilyen "melegfilm" állami támogatást egy köztudottan nem túl melegbarát országban (asszem a konzervatív nacionalista jelzőt használta az illető). Ennyit hazánk német megítéléséről...
 |
| Kino Toni - "Berlinale goes Kiez" |
Dománnal ezen kívül egy német filmet néztünk meg, ami a "Hüter meines Bruders"-t. Nagyon rossz volt. Az egyetlen jó dolog az volt benne, hogy a helyi (tőlünk max 7 perc sétára fekvő) moziban néztük. A Berlinale ugyanis az idén ötödik éve rendezi meg a "repülő vörösszőnyeg", vagyis a "Berlinale goes Kiez"-programsorozatot a filmfesztivál kísérőprogramjaként. Ennek lényege, hogy nemcsak a szokásos nagymozikban játszák a verseny- és programfilmeket, hanem helyi kismozikban is egy-egy este erejéig. A weissensee-i Kino Toni már a kezdetektől részt vesz ebben a sorozatban. Az idén három fesztiválfilmet játszottak itt, mi eredetileg a versenyprogramban szereplő "Jack"-re szerettünk volna jegyet szerezni. A pénztárnyitás egy héttel a filmbemutató előtt, 15 órakor volt. Mi 14:50 körül álltunk be a sorba. Mire sorra kerültünk, erre a filmre már elfogytak a jegyek. Így maradt a már fent említett remekmű. Amire elkezdett tetszeni, vége lett. Úgy, hogy nem is volt igazi vége.
És hogy hol a harmadik barátnő a címből? Ő Sara. Vele is volt kalandunk, ugyanis az "Aloft" című kanadai-spanyol filmre neten rendeltünk jegyet, amit ki kell nyomtatni ahhoz, hogy bemehess. Sara viszont otthon hagyta a kinyomtatott lapot. Kríziskezelés volt felsőfokon, de végül sikerült bejutni. Megérte.
Viszlát Berlinale. Jövőre Veled ugyanitt ;-)
