Moszkvai impressziók - igazságok és féligazságok

Moszkva egy feledhetetlen város. Bár már lassan egy hónapja itthon vagyok (először itthon-otthon, mivel Moszkvából egyenesen Budapestre, Domán karjaiba repültem - a szó szoros és átvitt értelmében is - , majd itthon-itthon, Berlinben), gondolataim még mindig, újra és újra Moszkva körül forognak. Egyrészt, mert azóta folyamatosan mindenki arról kérdez, milyen is volt ott, másrészt mert annyi élmény, annyi benyomás ért az ott töltött négy hét alatt, hogy még mindig tart az adatok feldolgozása...

Néhány dolgot összegyűjtöttem Nektek, mik azok, amik engem a legjobban megleptek, megnevetettek, feldühítettek vagy elgondolkodtattak. Moszkvai impressziók - amúgy nagyon szubjektíven, random sorrendben.

1. Az orosz nők - magas sarkon

Igen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, az orosz nők egy része valóban úgy vonul végig az utcán, és megy minden nap munkába, mintha divatbemutatóra készülne: a táska minden esetben passzol a cipőhöz, ami természetesen magas sarkú, szemek, száj kifestve (valamiért ellenállhatatlan vonzódást éreznek a nagyon durván vörös ajkak iránt), szempilla begöndörítve, haj kivasalva vagy begöndörítve. Körmek minimum kilakkozva, ha nem zselével feltöltve. Közben nyomogatják az okostelefont, és hihetetlen nyávogós orosz hangon beszélnek. Mindezzel pedig próbálják magukhoz csalogatni a nagy Ő-t, aki minimum milliomos, ha nem milliárdos, és aki mellett egy percet sem kell dolgozniuk. 

Igen, ezek durva sztereotípiák, amikről azt hittem, csak olyan filmekben léteznek, mint a fenti részlet, vagy olyan elbeszélésekben, mint Ljudmilla Ulickaja írásai... de sajnos nem. Ha igazi orosz nő akarsz lenni Moszkvában, szerepeket kell játszanod. Ez a valóság. Ha szexista vagyok, ha nem, akkor is. (A kivételek pedig csak erősítik a szabályokat, ugye.)

2. Igazolvány-mánia

Állandó ellenőrzés-kényszerük van. Minden metró/busz/vonatállomáson rendőrök állnak, és mindenhová különféle igazolványok, regsiztrációk és engedélyek kellenek. Migrációs kártya, regisztráció, diákigazolvány, útlevél - tele volt a pénztárcám velük. Persze ez sem jelentette automatikusan azt, hogy ahová orosz diákigazolvánnyal be lehet jutni, oda tényleg be is jutottam. Oroszország (Magyarországhoz hasonlóan) portásország. Az aktuális portás, jegykezelő, kasszás aktuális napi hangulatán múlik minden. Ahová például engem beengedtek diákkedvezménnyel, oda más csoporttársaimat nem, ahová pedig nekem nem sikerült bejutnom, mások bejutottak...

3. Tudnak enni. És főzni. Jókat.

Сладкие пельмени, vagyis édes pelmenik
a búcsúvacsinkon, amikor véletlenül annál az asztalnál
ültünk, ahol egyszer állítólag maga Putyin is vacsorázott

A német konyha után kész felüdülés volt Oroszországban enni-étkezni-boltba menni. Szerencsére a moszkvai utazás elejére esett a szentpétervári látogatásom, amikor is Léna egy csomó dolgot megmutatott a boltban, hogy mit is érdemes kipróbálnom. A tejtermékek egyenesen isteniek! Van igazi túrójuk, tejföljük és még egy túró rudihoz hasonlító valamilyük is (сырок). A menza mondjuk magyarországi állapotokat idéz (főleg ami a vega-kínálatot illeti...), viszont van egy csomó olcsó menzájuk (a GUM-ban a Sztalovaja /столовая/ vagy a szovjet Cseburecsnaják /чебуречная/), és a Szovjetunió (talán) egyetlen áldásos örökségéból egy csomó nemzet konyhája és gyorskajáldája (örmény, grúz, mongol, kazah, kirgiz...), amiket nem is sikerült mindet kipróbálnom. Viszont kipróbáltam a palacsintájukat, amit ők valamilyen érthetetlen oknál fogva blininek (блины) neveznek, és van egy másik nagyon finom édességük, a szircsiki (сырчики) is, amit még feltétlenül importálnunk kell.

4. Fordított gondolkozás - fordított vízcsapok.
Hogy mindig jól leforrázd a kezed, a vízcsapokat fordítva kötötték be. Hogy mire megszokd, hazagyere, és itthon is jól leforrázd a kezed. Mert ugye itt is fordítva vannak bekötve. Mármint Oroszországhoz képest.

5. Nem szeretnek takarítani. 
Sehol. Sem a metróban, sem az utcán, sem a bevásárlóközpontokban. Otthon meg főleg nem. Azt, hogy a takarítónő járt a koliszobánkban, abból vettük észre, hogy az előző este a bejáratnál a cipőnkről leolvadt hófoltokat szétkente a padlón, illetve hogy az asztalunk koszosabb lett, mint előtte volt. Azt csak remélni tudjuk, hogy nem ugyanazzal a ronggyal törölte végig, mint a padlót...

6. Az előző ponttal szoros összefüggésben: nincsenek kukák.
Sehol. Sem a metróban, sem az utcán, sem a bevásárlóközpontokban. A koliban konkrétan egy darab volt két szobára, öt emberre. Németországban már megszoktam, hogy az utcán csak minden második-harmadik utcasarkon, és csak az egyik oldalon vannak kukák, de az, hogy Moszkvában egyáltalán nincs! Abba meg inkább bele sem kezdek, hogy még csak nem is szelektálnak....

7. Bárhol, bármikor felbukkanhat egy traktor.
Bármilyen szerepben: utcát tisztít, havat takarít, lemossa a járdást eső előtt és után 10 perccel (mert az nagyon kell). Vagy csak úgy közlekedik. Vagy parkol. Mint a lenti képen. A Kreml és a Megváltó Krisztus-Székesegyház között. Mert oda is be lehet menni traktorral. Nem volt Demszkijük, aki kitiltotta volna őket.

8. Nem tudnak közlekedni.
Az internet tele van videókkal az orosz közlekedési káoszról és az oroszok roppant modern konfliktuskezelési szokásairól, amit egy hónap Moszkva csak alátámasztott. Itt szerintem tényleg puszira megy a jogsi, sőt a forgalmi is. Néha olyan autókat, buszokat láttam az utcákon, hogy nem hittem el, hogy ezek még tényleg képesek beindulni!

9. Vásárlási mánia, vasárnapi nyitvatartás

Amíg a magyar hírekben a vasárnapi zárvatartás volt épp porondon a moszkvai ösztöndíjam alatt, addig ott még március 8-án a nagy nemzetközi nőnapon (ami ott pirosbetűs ünnep) is nyitva volt MINDEN! Sőt ott éjjel-nappal nyitva van szinte minden. És mindig tele van emberekkel. Mindegy, hogy éjjel vagy délután egykor mész oda. Az oroszokat még az sem riasztja el a vásárlástól, hogy az ukrajnai válság óta bevezetett szankciók miatt az élelmiszerárak a többszörösére emelkedtek, és nagyon kevés a minőségi zöldség és gyümölcs az üzletekben. Annyira, hogy amikor új készlet érkezik, szabályosan megrohamozzák azokat a vásárlók.

Az Auchan. Oroszul. Ők legalább tuti jól mondják ki.

10. Online mindenhol- wifi mindenhol

Egy újabb kontraszt Németországhoz képest: amíg itt mindenki mindenhol Snowdentől fél, és agyontitkosítja még a titkosításait is, addig Oroszországban  - egy szolid regisztráció ellenében, amiből csak az nem tudja meg a többi személyes adatodat, aki nem akarja - mindenhol van wifi. Tényleg mindenhol. Köztereken, a metrón, a bevásárlóközpontokban, az éttermekben, a kávézókban - mindenhol. És használják is. Állandóan. Az oroszoknak külön Facebookjuk van (már van kemény három azaz hárdom darab ismerősöm ott...), és Instagram-mániások. Amióta kint voltam Moszkvában megháromszorozódott az Instagram-követőim száma.

11. Fényképmánia

Az Instagram-mánia valószínűleg a fotómánia szoros következménye. Ezek rosszabbak mint a japánok! Ennyi selfiebotot egyszerre egy helyen még soha nem láttam. És amiben tényleg rosszabbak, mint a japánok, hogy pózolnak. Méghozzá a legrosszabb tipikus pózokat a nyomják: a "pont-nem-nézek-bele-a-kamerába", a "pont-megigazítom-a-hajamat", a "távolba-merengek" pózokat és a többit. Ja és egy jó fénykép erejéig a nők képesek ujjatlanra vetkőzni a mínusz tíz fokban is. Hát így.

12. Sorbanállás

A gumiszabályokhoz híven a sorbanállás is elég viszonylagos. Mármint az elég viszonylagos, hogy mit hívunk sornak, és hogy azon belül ki hol helyezkedik el. Sorok Oroszországban mindenhol vannak, és mivel ezek tényleg annyian vannak, mint az oroszok, ezért ezek a sorok általában nem rövidek. Nagyon nem. Amikor a nektek szánt képeslapokat álltam sorba feladni, körülbelül negyedórás európai sorbanállás után kellett rájönnöm, hogy én hivatalosan még itt nem állok a sorban, és hogy miért előznek be olyan emberek, akik - nekem legalábbis úgy tűnt, hogy - már utánam érkeztek. Igen, lehet, hogy utánam érkeztek, de már előttem is jártak a postán. Oroszországban attól a pillanattól kezdődik a sorbanállásod, hogy megbeszélted az előtted illetve a mögötted állóval, hogy te most itt sorbanállsz, és az ott a te helyed, akkor is ha közben elmész vásárolni, cigizni, akárhová, Ha visszatérsz, a hely a tiéd marad. Kivétel, ha jön egy magát nagyon öregnek és betegnek mondó valaki, vagy egy anyuka gyerekkel, vagy több gyerekkel, aki kipécézi a sor leggyengébb láncszemét (ez több esetben is én voltam), és egyszerűen beáll elé. Vagyis elém.

A postán egyébként nemcsak a sorok, hanem az árak is viszonylagosak voltak. Háromszor adtam fel képeslapot Oroszországból Európába, ami állítólag egységáras, mégis mindháromszor más árat fizettem. Volt hogy 27, volt hogy 28 és volt olyan is 30 rubel volt a bélyeg. Ártól függetlenül azért mindegyik megérkezett, hála Istennek.

13. LEG-mánia

Moszkva a legek városa. Itt van a legmagasabb tévétorony, a legnagyobb nyilvános szabadtéri korcsolyapálya, a leghosszabb metró, a leg, a leg, a leg... Ha nem is a világon a legnagyobb, akkor ráfogják, hogy Európában az. Vagy Ázsiában. Vagy Oroszországban a legnagyobb. A lényeg, hogy a legvalamilyenebb legyen. Anélkül nem Moszkva Moszkva.

Egy biztos nekem ez az utóbbi évek egyik legnagyobb kalandja volt. Ahol szerintem egy hónap legforgása alatt én is új rekordot állítottam: fényképkészítésben. Ne akarjátok tudni, hányat. Végezetül itt egy "kisebb" válogatás belőlük.