2013. szeptember 29., vasárnap

"Berlinből D. D. tudósított"

Egy jó darabig nem fogjátok most ezt hallani tőlem valószínűleg. De talán elég is volt ennyi belőlem :-) Októbertől újra felveszem az egyetemista üzemmódot (csak előtte még elmegyünk nászútra Amszterdamba). 


Az adás ide kattintva érhető el
A maratonról: Először is: nagyon korán kellett kelni. Ráadásul vasárnap. Domán hős volt, és eljött velem, és így még az aznapi misét is ki kellett, hogy hagyjuk. Napok óta kutattam a magyar résztvevőket, aztán a BSI nagy kegyesen végre átdobott egy listát, amin viszont csak nevek és egyesületek voltak, elérhetőség nem. Később átküldték az Edit elérhetőségét, aki a riportban is megszólal. A másik megszólalót (a budapesti Runberries Egyesületből) Domán szerezte nekem. Az egyik volt darnyis tanítványának az anyukájának a munkatársának a férje. Ilyen kicsi a világ :-)



Másodszor: reggel hideg volt. Nagyon. Én nem is értem, hogy bírtak ezek egy szál trikóban meg kisgatyában futni. Nekem odafagyott a kezem a statívhoz (amit egyébként most használtunk először. Megelégeltük, hogy mindig imbolyog a képünk, szóval vettünk egy amatőr statívot kemény 20 euróért. Nagy befektetés volt.)

Harmadszor: mindezek ellenére nagy élmény volt. Tényleg hatalmas a tömeg és tényleg fesztiváli a hangulat. És tényleg rengeteg berlini erre a napra vár, hogy kimehessen és szurkolhasson, és lássa a kavalkádot, a vicces ruhában/jelmezben futó embereket, hallgassa a zenét, átérezze az egésznek a hangulatát. Mert ez a maraton pont olyan színes- szagos mint maga Berlin is. Éppen ezért illik hozzá ennyire. 

És a végére jöjjön egy kis kollázs az elmúlt hetek-napok MTV-s kulisszatitkaiból. Avagy így készült Berlinben a Híradó. Szia Híradó. Remélem, még látjuk egymást.


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , ,
Hely: Weissensee, Berlin, Németország

2013. szeptember 25., szerda

Német választások: egy maratoni hétvége

Hat nap, hat bejátszó (híradós nyelven: anyag), három élő bejelentkezés, három stand up. Az eredmény: egy nagyon fáradt Dóri. És Domán, aki abba fáradt bele, hogy elviselte a nagyon fáradt Dórit. Nálam ez a német választások mérlege. 

Csütörtök délután landolt Pisti, az MTV-s operatőr gépe. Este már az Alexanderplatzon forgattuk az SPD és Peer Steinbrück kampányzáróját. Talán ez volt még a leglightosabb napunk. Pénteken már arról próbáltunk egy anyagot összerakni, hogy történelmi mélypontra érhet vasárnap a választásokon a részvételi arány, mert közvélemény-kutatók megkongatták a vészharangot, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika. Szakértőt persze nem sikerült kerítenem. A német médiamunkások ahhoz szoktatták hozzá az itteni riportalanyokat, hogy mindent 2-3 napra előre tervezzenek. Senki nem tudta feldolgozni a tényt, hogy én már aznap szeretnék pár kérdést egy kamera előtt feltenni. Hiába, nincsenek a magyar tempóhoz szokva... Sebaj, a zuhogó esőben azért sikerült pár fiatalt mikrofonvégre kapni az Alexen. 


Aztán jött a szombat. Jó korán keltünk, hogy odaérjünk a Tempodromba, Merkel és a CDU kampányzárójára. Volt zene, buli, tánc, és hát Angie megmentette a világot. Mi meg összeraktuk az összefoglalót estére. 


Majd eljött a nagy nap. A választásoké. Azt a feladatot kaptuk, hogy próbáljunk "hangulat-anyagot" csinálni, Azaz hagyjuk a politikát másra, inkább nézzük meg, mit csinálnak az átlag németek egy ilyen, nem éppen átlagos napon, amikor nem melleselg csaknem 62 millió állampolgár eldönti, hogy ki legyen Németország új kancellárja a következő négy évben. Kezdtük a választóhelyiségekben, folytattuk a Mauerparkban a bolhapiacon, majd a Gendarmenmarkton a berlini Tweed Day-en, majd küzdöttünk egy kávézóban a nettel, és hangzavarral, hogy meg tudjuk vágni, és fel tudjuk tölteni a szerverre a megvágott anyagot, még mielőtt 18 órakor kijönnek az előzetes adatok, mert azt is fel kellett vennünk a másnapi anyagba, majd az étteremből, ahol felvettük az embereket, hogy hogy reagálnak az előzetes eredményekre, rohantunk át a Bundestaghoz, ahonnan nem mellékesen lenyomtam életem első külföldi élő bejelentkezését (otthon volt már egypár bejelentkezésem, no nem mintha sokban különbözne ez az otthoniaktól, de azért mégiscsak jó érzés volt a Bundestaggal a hátam mögött beszélni.) Ja, és vezető anyag voltunk :-)


De miután lenyomtuk az élőt, jött csak az igazi munka. Először egy kis hangulatfelvétel a Volksbühnén, ahogy a színészek a szép berlini hagyományhoz híven leszinkronizálják a pártok listavezetőit, ahogy azok éppen a közsszolgálati tévé hagyományos, választási kerekasztal-beszélgetésén, az ún. Berliner Runde-n beszélgetnek, majd jött a buli a CDU pártközpontban. Merkelt - visszatérve az előbb említett műsor felvételéről - olyan ujjongó tömeg fogadta, hogy operatőr volt a talpán, aki azt fel tudta venni... Ahogy néztem a nemzetközi sajtót, szinte mindenki lemaradt arról, ahogy Merkel tényleg konkréten táncra perdült a színpadon. Az egyik pártfőnök meg olyan hangosan és olyan hamisan énekelte a mikrofonba a CDU kampánydalát, hogy az már fájt. 


Ebből másnap délre kellett összeollóznunk valamit úgy, hogy közben én délben élőztem, és mikor visszaértem az élőről, gyorsan meg kellett vágnunk az esti Híradóba is az anyagunkat úgy, hogy  a Pisti még a gépét is elérje. Majd miután Pisti már elment a reptérre, és kajához jutottunk Dománnal, már készülhettem is az utolsó esti élő bejelentkezésemre. Mikor odaértünk Dománnal, az operatőrök már ismerősként üdvözöltek :-) (Ezeket a bejelentkezéseket egyébként EBU-n keresztül csináltuk, ha valakinek ez mond valamit. A lényeg, hogy az operatőröket és a teljes technikai felszerelést is az Eurovision - az európai közszolgálati televíziók szövetsége- adta, tehát nekem csak oda kellett mennem a megbeszélt helyre a megbeszélt időben.)

Az adás ide kattintva érhető el

Másnap reménykedtem abban, hogy talán alhatok egy kicsit, de kiderült, hogy Merkel már nagyon szervezkedik koalícióalakítás ügyben, szóval muszáj volt összeszednem magam - magunkat, és Dománnal bemenni a Bundestaghoz, hogy megcsináljunk egy stand upot, és hogy Domán pedig tovább tökéletesíthesse operatőri tudását. 

Nálam, röviden ez volt a Bundestag-választások krónikája. Most készülök egy másik maratonra: az igazira. 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , ,
Hely: Weissensee, Berlin, Németország

2013. szeptember 15., vasárnap

Német választások: avagy Domán debütál, mint operatőr

Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy az első stand up, amit felvesz (ez egy olyan tudósítás, amikor a riporter is látszik), rögtön a közsszolgálati tévé főműsoridős Híradójába megy. Hát Domán az elmondhatja :-)


Az adás ide kattintva érhető el
Bár felvettük párszor (nem számoltam), néha lelógtam a képről, néha meg több volt az ég a fejem felett, mint amekorra én voltam a képen, de azért csak sikerült.  A választási kampány a finisébe érkezett. Én meg újra tudósítok.

Ha minden jól megy, egy hét múlva ott leszünk a CDU és az SPD főhadi szállásán is. Már nagyon izgulok!
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , ,
Hely: Weissensee, Berlin, Németország

2013. szeptember 8., vasárnap

Újabb év, újabb design

2012. szeptember 7-én éjjel olyan 5 óra környékén tuszkoltuk be az utolsó dobozokat is abba a Transporterbe, amely végül kihozott bennünket, és az életünket Berlinbe. Akkor még nem tudtuk, mi vár ránk itt, nem tudtuk, mennyi időre jövünk, és azt sem, szeretni fogjuk-e ezt itt. Azt meg főleg nem, hogy Domán hogy fog megbirkózni a német nyelvvel, én mennyire tudok majd segíteni neki, és hogy ez az egész kiszolgáltatottság, amit ő érzett a kezdeti hetekben, hónapokban, mennyire nyomja majd rá a bélyegét a kapcsolatunkra, és hogy kiálljuk-e ezt a (nem is olyan kicsi) próbát. 


2012. szeptember 8-án késő délután érkeztünk meg Berlin-Weissensee-be. Kipakoltuk a hihetetlen mennyiségű cuccot az utcára, vettünk gyorsan egy szekrényt az Ikeába, hogy másnap legyen mibe pakolni, és közben élveztük az idegbeteg szomszéd partiszolgáltatását (őt azóta hála Istennek már kiköltöztették innen). Arra emlékszem, hogy hihetetlenül fáztam a 25 fokban. Épp egy több hetes budapesti forróságon voltunk túl (akkor volt az aszály meg a hetekig tartó 40 fok), itt meg mindenki örült már a 25 foknak is, ami nekünk viszont hideg volt. Dománnal pulóverben és hosszú gatyában nyomtuk az Alfonz-sétákat, míg körülöttünk mindenki rövid gatyában és pólóban lófrált. Hát így :-)

Egyrészt hihetetlen, hogy "már"egy éve itt vagyunk, másrészt hihetetlen, hogy "még" csak egy éve vagyunk itt. A "már egy éve" arra vonatkozik, hogy eszméletlenül gyorsan szalad az idő. A "még csak egy éve" pedig arra, hogy azóta rengeteg dolog történt velünk. Iskola, egyetem, nyelvvizsga, elsőáldozás, bérmálás, munkahelyváltások. Nem is beszélve életünk egyik legnagyobb napjáról: az esküvőnkről. Közben sok új barátunk lett, és sajnos sok régi barát tűnt el az életünkből. (Nem is gondoltam volna, hogy a távolság ilyen sokat számít.)

Sokan kérdezitek Tőlünk, hogy mennyi ideig maradunk még Berlinben. És amikor erre csak annyit válaszolunk, hogy még egy évig biztosan, akkor ez tényleg azt jelenti, hogy mi sem tudjuk még biztosan, hogyan tovább. Az egész egy kalandnak, egy mesterképzésnek, egy ösztöndíjnak indult, közben viszont Domán kezdi megtalálni a helyét nyelvileg és szakmailag is, és én sem szívesen mennék vissza oda, ahol nem látom a jövőnket. Persze egy év még hosszú idő. Addig sok minden történhet, de addig is finanszíroz a DAAD, addig még talán lediplomáznom is sikerül (bár lehet, hogy az ötvenoldalas német nyelvű szakdolgozat megírásához szükségem lesz egy extra félévre...) és addig még Domán is kipróbálja, milyen is itt úszóedzőként dolgozni. És kicsit hagyjuk is, hogy történjenek a dolgok velünk, és ne csak folyamatos tervezés legyen az életünk. Úgy érzem, az elmúlt időben kicsit átestünk a ló másik oldalára: annyira a jövőre koncentráltunk, annyira sokat terveztünk, gondolkoztunk, hogy nem tudtunk azoknak a pillanatoknak örülni, amikor valami olyan történt velünk, amire már hetek-hónapok óta vártunk/vágytunk. Néha kicsit meg kéne állítani az időt, és megragadni a pillanatot, és örülni a "most"-nak, és hálát adni érte.  

Úgyhogy most még ha csak egy blogbejegyzéssel, és a blogunk "átdizájnolásával" is, de köszönjük az elmúlt egy évet mindenkinek, aki bármilyen formában is hozzájárult, hogy szebb-jobb-boldogabb legyen. És mindenekelőtt köszönjük Istennek. 


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,
Hely: Weissensee, Berlin, Németország

2013. szeptember 6., péntek

Egy gyűrű mind felett

Férj:
Lassan már vagy két hete, hogy állandóan piszkálom, és aggódom, hogy el ne hagyjam. Még a különböző hétköznapi feladatok alatt is azon gondolkozom, hogy vajon lecsúszik-e az ujjamról, vagy sem, aztán hogy a borotvahabtól miért ragad az ujjamra? Most vajon kicsit lötyög az ujjamon, vagy sem, bevetessük-e vagy sem? Igen, most ezek a házas élet nagy kérdései :) Mert augusztus 24-én megtörtént az, amit lassan egy éve szerettünk volna, az esküvőnk, a mi napunk :) Ami mintha csak fél nap lett volna, mert számomra olyan gyorsan elrepült. Bár izgalmaktól és nézeteltérésekből nem volt hiány, de remélem, hogy a végén mindenki boldogan hajtott álomra a fejét, éppen úgy ahogy mi.


Feleség:
Soha nem szerettem ékszert hordani. Kislánykoromban is állandóan kivettem a fülemből a fülbevalót. Anyuék egy darabig harcoltak ellene, el-elvittek kilyukasztatni a fülemet, aztán csak megunták. Mindig benőtt. Szerintem most sem tudnék belerakni egy fülbevalót sem. 
No, hát így vagyok most ezzel a gyűrűvel is. Próbálom nem ékszernek tekinteni, hiszen nem(csak) az. Inkább annak a jelképe, hogy Domán mindig ott van velem. Éppen ezért van lelkiismeret-furdalásom, ha véletlenül otthon hagyom. Mert azért le-leveszem. Nem tudok még benne mosogatni, főzni, sőt zuhanyozni sem. És aludni sem. Domán az elején még morgott, hogy milyen sokszor leveszem, és hogy el fogom hagyni. Ezért az éjjeli polcunkra kikészítette a dobozát, amiben kaptuk, hogy ha leveszem, abba tegyem, és ne hagyjam szerteszét a lakásban. Szóval engedélyt kaptam a napi két-háromszori levételre. De azért igyekszem hozzászokni, hogy rajtam van. Idővel talán menni fog :-)
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , ,
Hely: Weissensee, Berlin, Németország
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)