Sokáig váratott magára a nyár az idén, de végre itt van. Végre hosszúak és melegek az esték, lehet sörözni a tó partján, és nagyokat sétálni Alfonzzal - aki már most nem bírja a meleget, pedig csak 25 fok van max...
Májusban sajnos nem sok melegben volt részünk. Áztunk-fáztunk, és sokat fűtöttünk (!). De már edzett berlini lévén, nem hagytuk magunkat eltántorítani a szabadtéri programoktól. Ahogy ugyanis a jó német mondás tartja: rossz idő nincs, csak rossz ruha.
Ezzel indítottuk Mimi és Sanyi, a Lyonban élő magyar barátaink berlini látogatásának felkészítését is. Ők ugyanis a 28 fokból jöttek a 18-ba. De jól bírták a strapát, még a városi bringázás is összejött, csak le kellet rövidíteni egy kicsit az erős szél miatt, hogy óvjuk a kismamát :-) Mimiék ugyanis hozták a jóhírt is magukkal: érkezik a második csöppség is a családba. És ő is fiú lesz. Sanyi szerint így már csak 9 hiányzik a focicsapatából.
Ez volt a hónap első reunionja, és ezt követte másik kettő is. Tavaly pünkösdkor elkezdtünk egy szép "hagyományt". Lelki napokra mentünk a Harz-hegységbe azzal a katolikus ifjúsági közösséggel, akikkel tavalyi megismerkedésünk óta elég intenzív kapcsolatot ápolunk. Amikor csak tudunk, ott vagyunk a csütörtöki bibliakörükön, részt veszünk a kulturális bemutatóikon, és tavaly augusztusban a nemzetközi ifjúsági talákozójukon is önkénteskedtünk. Ők az Idente Jugend.
Az idei pünkösd bár nem volt olyan meleg és kirándulós, mint a tavalyi, mégis sok lelki jóval tértünk vissza Berlinbe. És az utolsó délutánra egy nagyobb "karika" is belefért (ahogy Domán a körtúrákat nevezni szokta). Megnéztük az egykori kelet-német határt, láttuk milyen sávban írtották ki a fákat még a nemzeti parkokban is, hogy felhúzzák a szögesdrótot Alsó-Szászország és Türingia határára. Hátborzongató látvány volt.
 |
| A vasfüggöny egykori vonala a jobb alsó sarokban. Még ma sem telepítették vissza a fákat. |
A hónap utolsó reunionja az utolsó hétvégére esett. Hosszú idő után újra találkozhattam azokkal a kelet-európai újságírókkal, akikkel együtt voltam Bosch-ösztöndíjas 2011-ben, Berlinben. Nagyon jó volt, újra látni őket, de kicsit szomorúak is voltunk, ugyanis ez idei ösztöndíjas csoport volt az utolsó. A Bosch nem finanszírozza tovább ezt az ösztöndíjat, így ez a hétvége arról is szólt, hogyan működjön tovább az Alumni-hálózatunk, vagyis hogy maradjanak kapcsolatban egymással az eddig újságíró-ösztöndíjasok, milyen együttműködésekre, projektekre lenne lehetőség. Kétnapos fejtágításunk volt erről egy, a város szélén, már majdnem Potsdamban található konferenciaközpontban, közvetlenül a Wannsee mellett.
 |
| Berlin felett az ég, meg a Bosch Medien-Mittler Alumni 2011-es évfolyama |
Egy biztos, az alumni-munka korántsem annyira egyszerű, mint az elsőre hallatszik, és mivel a Boschnak ez volt az egyik legsikeresebb és legelismertebb újságíró-ösztöndíja, nagyon szeretnék, ha az egykori Medien-Mittlerek aktívan részt vennének az alumni-hálózat kialakításában. De mint minden más, azért ez is pénz kérdése...
No, ilyen volt a májusunk. Sok-sok viszontlátással tarkítva. Mert barátokkal lenni jó :-)
