2014. április 21., hétfő

Arról, hogy miért is a Húsvét a legszebb ünnep

Domán újra itthon, a nap süt, meleg szél fúj, a parkok tele grillező emberekkel és a nyári szemeszter is elkezdődött.

Alfonz virágesőben

És nem mellesleg újra eszünk húst és csokit, iszunk kávét, és tegnap már az első korsó sörömön is túl voltam. (Domán még kénytelen egy kicsit meghosszabbítani az alkoholböjtöt a gyógyszerszedés miatt.) Vége a böjtnek, ami az idén jóval nagyobb megpróbáltatást jelentett mindkettőnknek, mint eddig bármikor. És nemcsak Lyon vagy a cseh-szlovák tanulmányút miatt (ahol rajtam kívül minden csoptársam sört vedelt), hanem mert az idén csaknem egy hónappal később volt Húsvét, mint tavaly, az idő egyre szebb volt, a kávézók teraszai meg szépen-lassan megteltek kávézó, fagyizó, söröző emberekkel. Néha szabályosan csorgott a nyálunk. De kiálltuk a próbát, és ez klassz érzés. 

De nemcsak emiatt szeretem a Húsvétot. Sokan a karácsonyt tartják az év legszebb ünnepének. Külsőségekben talán az is. De tartalmában a Húsvét valahogy mindig is közelebb állt hozzám, többet mondott nekem. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Húsvétkor viszont az újjászületését. A Húsvét arról szól, hogy újra lehet kezdeni. Hogy lehet, sőt merni kell új utakat választani. A jártat néha elhagyni a járatlanért. Kilépni a komfortzónából, és újjászületni, megújulni. Mert mikor, ha nem most. 

Domán húsvéti gyertyája

Nagyszombat éjszakáján a templomban kialszanak a fények. Kint az udvaron gyújtanak új, megszentelt tüzet, amiről meggyújtják a húsvéti gyertyát, és beviszik az "új fényt" a templomba. Nagyszombat éjjelére mindenki saját gyertyával megy a templomba. Vannak, akik fel is díszítik, megfestik, kiszínezik. Ünnepi gyertya ez. Szentelt tűz gyújtja majd meg. A húsvéti gyertya szentelt tüze. És ahogy a pap és a hívek a szentelt gyertyákkal bevonulnak a templomba, úgy tölti el a szentélyt újra a fény. A megújult fény. Ennél szebb és szimbolikusabb szertartás kevés van az év során a templomban. Egy mise gyertyafénynél. 

Ez a Húsvét igazi üzenet, és nem a nyuszi meg a tojások. Azok csak dekorációs kellékek. Az ablakba, a kirakatba valóak. De az ünnep a belső megújulásról is kell, hogy szóljon. Nemcsak a külsőségekről.



2014. április 14., hétfő

Ha egy férfi beteg...

A pozsonyi egyetem nyelvészprofesszora épp a Bojnában (magyarul Nyitrabajnában) talált érmék glagolita (ószláv) írását elemezte nekünk, amikor jött az sms Domántól, hogy kórházban van.

Már napok óta írta-mondta, hogy fáj a torka, láza van, és hogy a doktornő által adott gyógyszerek nem segítenek. De ezer kilométer távolságból (épp egy cseh-szlovák tanulmányúton voltam a csoptársaimmal) csak a szokásos "igyál kamillát, egyél citromot" kombót tudtam javasolni. Az sms után azonban nem volt kérdés: vissza kell mennem Berlinbe. Alig vártam, hogy vége legyen a proff előadásának, hogy elindulhassak az állomásra jegyet venni a következő vonatra. Így szombat reggel már Berlinben voltam.

Domán persze nem maradt a kórházban, hazament, állapota átmenetileg javult, de vasárnapra annyira beduzzadt a mandulája, hogy egyáltalán nem tudott nyelni. Azaz se enni, se inni. Irány a kórház, betegfelvétel, vérvétel, infúzión át egész nap ment a gyógyszer meg a folyadék. De este már újra ugyanúgy szivatott, mintha mi sem történt volna, sőt még vacsorázni is tudott.

Amúgy egyedül van egy csodás parkra néző modern szobában - a gyerekosztályon (a betegfelvételnél sejthettek valamit...)

Ha minden jól megy szerdán már újra itthon lesz. Reméljük :-)