"...ahogy öregszel a karácsonyi listád egyre rövidebb lesz, mert rájössz hogy a dolgok amiket szeretnél, nem megvásárolhatóak..."Már nem emlékszem, kitől származik a mondat, talán a Facebookon olvastam. De nem is az a fontos, kitől van. Az a fontos, amit mond. És hogy tényleg milyen igaz. Az elmúlt karácsonynak két nagy ajándéka volt: az egyik, hogy otthon voltunk, Veletek. A másik pedig a következő nyolc kép, ami mindezt megörökíti.
Jó, tudom, hogy igazából a tíz lenne a menő, a kerek szám, Minden igazi "slágercím" a femina.hu-n (vagy hasonló nagyon igényes oldalakon) úgy kezdődik, hogy "A 10 legjobb/legszebb/legújabb/legmenőbb" és társai....
Itt most nálunk azonban "csak" nyolc kép van. Mert ennyi fér egy Polaroidba. Talán emlékeztek még, hogy az esküvőnkre kaptunk egy Polaroid-készüléket Domán egyik volt munkatársától. Eredetileg csak kölcsönbe, de mivel a csaj azóta nem jelentkezett, így nálunk maradt. Határozatlan időre. Az esküvő óta nem használtuk, karácsonyra (előkarácsonyra) viszont Domán beállított egy csomag színes (!) keretű filmmel, hogy ezt a nyolc képet azért hozta a Jézuska, hogy azt a nyolc otthoni pillanatot örökítsük meg rajtuk, amelyeket én választok. Választani azonban nagyon nehéz, így nem állítanám, hogy ez a nyolc kép túl reprezentatív lett, ki tudnám egészíteni még további vagy 18 képpel, mint amikor például Alfonzzal együtt megnéztük (végre) a moziban a VAN-t, vagy amikor a nagyszüleinknél voltunk, vagy amikor, vagy amikor.... De ahelyet, hogy azt sorolnám, mi nincs rajta a képeken, nézzük, mi lett rajtuk :-)
1.Barbara, Zsolt és a gyerekek. Jegyesoktatóink és templomi esküvői tanúink, akik mindig ott vannak, ha lelki útmutatásra van szükségünk. És most mi is ott lehettünk, amikor Bátort, mint leendő elsőáldozót a misén bemutatták.
2. Lili és Zalán. Szintén esküvői tanúnknak, Domán középiskolai barátjának, Dávidnak a gyermekei. Elképesztő, mindig mennyit nőnek, míg nem látjuk őket.
3. Kaszó. A szinte már kötelező kör. Amikor csak otthon vagyunk, mindig szívesen térünk vissza ide, az esküvőnk helyszínére. Amikor itt jártunk, tavasz volt, így kipróbáltuk a Baláta-láp új sétányát is. Alfonznak tetszett. Szerintem.
4. Anyuval és apuval. Mert már nagyon-nagyon, el sem tudom, mondani, milyen régóta nem készült ilyen kép rólunk, amin így, együtt, a közösen feldíszített karácsonyfa előtt állunk. És igen, posztolom még annak ellenére is, hogy anyu letiltotta a fotót, mert apu a széthegesztett pólójában van. De ő így oridzsinál :-)
5. Írott-kő. Domán és édesanyja. Mesebeli havas táj és a mesebeli havas házacska Velemben. Alig várjuk, hogy melegben is lássuk.
6. Perra és Alfonz. No meg a két gazdija. Anci mama kertjében. Eredetileg csak a két kutyust szerettük volna lefotózni, de be kellett látnunk, hogy ez a gazdik nélkül nem megy.
8. Egy szilveszter éjszaka margójára. Ami pont olyan volt, mint az egyik kedvenc magyar filmemben, a "Moszkva tér"-ben. Házibuliról-házibulira mentünk, és egyiknek sem ismertük a házigazdáját! Csak mentünk egy kb. 20-25 fős társasággal és Andikával és Mikivel, és a végén a NeoPainteseknél kötöttünk ki, akik a legkirályabb tűzfalakat festik egész Budapesten. Meg néha vonatokat is Berlinben, de erről pssszt!
Ez volt a mi karácsonyunk nyolc képbe sűrítve. Egy karácsony, ami nem arról szólt, hogy mit adunk, és mit kapunk, hanem pont arról, amiről minden karácsonynak szólnia kellene: hogy szeretünk. Mert a szeretteinkkel voltunk. Köszönjük, hogy vagytok nekünk!
