Ekkora fánk még sosem volt. Pedig a kereskedésben, ahol vettük, nem is tűnt olyan nagynak. No meg persze Sonderangebotban volt, ergo valószínűleg még a múltheti adagból maradt meg. De nekünk tetszett. El is hoztuk, még a szülinapom előtti hétvégén.
Dománnak 24-én is dolgoznia kellett, de mivel nem volt sok megrendelés, hamarabb haza tudott jönni. Így aktívan tudta ellenezni, hogy pont karácsonykor hívtak a tévéből, hogy dolgozzak be nekik egy "külföldi karácsony"-összeállítás erejéig. A munkát végül lealkudtam annyira, hogy magamat kellett csak felvennem, ahogy a konyhában megküzdök életem első libájával - ami ráadásul magyar volt (itt szinte mindenhol csak magyar és/vagy lengyel libát, kacsát lehetett venni a boltokban). Ezt jól el is mondtam egy "önintejúban", amire Domán pont hazaért, és jót bosszankodott. De mondtam neki, hogy inkább vigye le Alfonzt, mert arra viszont az önfilmezés-libapucolás-előkészítés háromszögében nem jutott időm.
A liba végül csaknem hét órát pihent a sütőben - Fabiola utasításai szerint. Fabiola egy kórustag (a templomban, ahol énekelek), tőle kaptam meg a már jól bevált, évtizedek óta használt receptjét. És tényleg nagyon finom lett. (Ha valakinek kell a recept, szóljon. Bár németül van, de azért csak sikerül összefoglalnom magyarul, ha kellene)
 |
| Az adás ide kattintva érhető el (19:30-tól) |
Vacsi közben Reszkessetek, betörőket néztünk (még délelőtt lecsaptunk rá a tékában Alfonzzal, nehogy valaki kikölcsönözze előlünk - merthogy nemcsak otthon nem játszott az RTL....), majd 10-re mentünk az éjféli misére, ahol (Domán tiltakozása ellenére) mégiscsak megpróbálkoztam az énekléssel (a misén énekeltünk a kórussal), aminek az lett az eredménye, hogy alig bírtam aludni a köhögéstől. Tanulság: félig betegen ne akarj szopránt énekelni, mert utána csak rosszabb lesz.
A templom viszont gyönyörű volt (mint ilyenkor mindig), csak teamécsesek világítottak, és az oltár kapott egy extra "falfestményt", mégpedig valami aktuálisat. Nem tudom, mennyire felismerhető a képen, de az ott a tévétorony meg a Brandenburgi kapu. No meg a Rotes Rathaus és a Kaiser-Wilhem-Gedächtniskirche (ezek már inkább a Berlin-advanced kategóriába tartoznak). Az üzenet mögötte pedig annyi volt, hogy Jézus közöttünk él, ő is berlini (Ez németül kicsit jobban hangzik, mert áthallásos Kennedy elnök híres mondatával: "Ich bin ein Berliner.")
Amúgy nekem egy Kindle Paperwhite-ot hozott a Jézuska, hogy ne kelljen miattam egy erdőt kiirtani, ha nem gépen akarom olvasni az egyetemi olvasmányokat, leckéket, Domán pedig azóta is random suhogtat az új profi tollasütőjével (heti egyszer jár tollasozni ismerősökkel, és mindig panaszkodott, hogy neki van a legbénább ütője....)
Szóval innen kívánunk mindenkinek áldott, boldog karácsonyt, és ha addig nem találkoznánk, akkor boldog új évet is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése