26 nap után egy nagy nap előtt - két nézőpontból

Domán - Berlin:

26 nap után végre elindulunk Alfonzzal, hogy újra megismerhessem a jövendőbelimet. :-) 

Igen, egészen más érzés így hosszú útra kelni, hogy tudom, hogy szombaton fiúból férjjé válok. Az érzéseimet nehéz megfogalmazni, de mindenképpen pozitív, bizsergető, kíváncsisággal teli. Ez a majdnem egy hónap különlét próbára tett mindkettőnket lelkileg és fizikailag is, és nagyon örülök, hogy vége, mert Alfonzt, az iskolát és a munkát nem volt könnyű egyedül megoldani. A háztartásról nem is beszélve. Sajnos, a mi hűtőnk sem magától töltődik újra. :-)

Egy szónak is száz a vége, még egy kör Alfonzzal a tó körül aztán reggeli egy söprés és 10:35-kor indulás :-)

Dóra - Prága:

26 nap után én is útra kelek :-) Kemény 26 nap volt, nagyon elfáradtam, bár máshogy, mint Domán. Nekem nem kellett sem a háztartásról, sem az ennivalómról, sem pedig Alfonzról gondoskodnom. Minden nap háromszor kaptunk enni a menzán (ami legtöbbször nem volt annyira jó), programokkal halmoztak el bennünket, és közben minden délelőtt az egyetemen ültünk, és elég intenzíven csehül tanultunk. 150 külföldi diák a világ minden részéről, egy koliban. Gondolhatjátok, mi volt itt....

De mindenki elfáradt a végére, kicsit mindenki vágyik már haza, és talán én vágyom haza az egyik legjobban, hiszen vár ránk a nagy nap :-) Ami nem kevés energiámat emésztette fel itt sem, hiszen állandóan szervezni kellett valamit, barkácsolni, csinálni, telefonálni, válaszokat kicsikarni, félreértéseket tisztázni, B-terveket gyártani, krízishelyzetet elhárítani, a rokonok lelkét ápolgatni. Dománnal a napi skype-kommunikációnk szinte csak az esküvőszervezés részleteire korlátozódott, másra nem maradt energiánk. Skype után mindketten hullafáradtan zuhantunk az ágyba- egymástól sokszáz kilométerre...

Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam mellette lenni, amikor először ment az iskolába, amikor megtudta, hogy sikerült a nyelvvizsgája, amikor először ment hospitálni az óvodába, amikor az első háziját írta. Ezek most kimaradtak. Sok mindent kell bepótolnunk. De mindezekért kárpótol a nagy nap, ahol szinte mindenki ott lesz, akit szeretünk, és aki fontos nekünk. És ez a legfontosabb. Hogy együtt ünnepelhetünk Veletek. 

Most pedig irány a Karolinum. Mindjárt kezdődik a nyári egyetem zárókoncertje. Utána pedig, ha az Orangeways is úgy akarja, péntek hajnalban már Budapesten leszek.