Tavak tavak hátán - Berlintől Koppenhágáig 2. rész

Augusztus 30. (vasárnap) -  3. nap

Nem kellett sokat várni az első esős indulásra. Alighogy kifordultunk a Weisser See-i kemping kijáratán, máris nekieredt. Irány vissza, menedékkeresés, felöltözés. Es ez vasárnap legalább háromszor megismétlődött. Esős és napsütéses időszakok váltották egymást, bár hála Istennek napból jóval többet kaptunk, így az esőruhánk többször volt vizes belülről, mint kívülről - az izzadtságtól. 

Ilyen napsütésben értük el a Havel folyó forrását is. Az ember azt hinne, ez valami kis erecske-patakocska lesz, erre szembetalálja magát egy kiépített szökőkúttal, amit annyi kő vesz körül, ahány tartományon átfolyik a Havel. Amúgy jó németesen körbeépítettek. De állítólag a Duna forrása sem jobb...

Mindezért kárpótolt bennünket a forrástól alig pár száz méterre fekvő Mühlensee-i strand, ahol Domán amúgy jo németesen (értsd: FKK) belevetette magát a habokba, én pedig nekiláttam az ebéd elkészítésének.   

A kávé és a maradék svájci csoki elfogyasztása urán (amit attól az egyébként Zürichben élő magyartól kaptunk, aki kivette a lakásunkat egy időre, amíg mi tekerünk) ujra bringa. 

A mecklenburgi tóvidék mesés látványt nyújt, satrazasra és vadkempingre alkalmas helyet viszont jóval kevesebbet... A Müritz Nemzeti Parkban egyenesen tilos sátrat verni, így úgy döntünk, elmegyünk a következő nagyvárosig, Warenig, és ott alszunk a kempingben. 

Ahol szinte luxus körülmények várnak minket: wi-fi, addig zuhanyzol, ameddig akarsz (nincs háromperces zseton, aminek darabja 90 cent), és még asztal-szekunk is volt a reggelihez. A kempingnek külön strandja is van, és rengeteg a kutya is, mivel ez egy kifejezetten kutyabarát hely. Még Alfonz is jöhetett volna :)

Augusztus 31. (hétfő) - 4. nap

Waren - városnézés. Egybekötve egy kis bringaszerelessel. Eltörött ugyanis a kulacstartóm. Még valami MTV- s sajtótájékoztatón kapott reklámcucc volt, most mehetett a kukába. 

Nagyon meleg van, leég a hátam, muszáj korai ebédszünetet tartani - egy eltévedés, sok erdei, nem betonozott út, és még több útakadály utan...

Újabb tó, újabb strand, újabb fürdés (Linstower See). Sok a gyerek, itt már Domán sem mer FKK- zni :)

Utána irány a német Krakkó (Krakow ám See), ahol végre megtaláljuk az ideális vadkemping-helyszínt közvetlenül a tó partján. Vízszerzés a helyi temetőből, bevásárlás, sátorépítés, fürdés, alvás.

Minden kezdet nehéz - Berlintől Koppenhágáig 1. rész

De ez a kezdet valahogy különösen nehézre sikeredett. Bár hónapok óta készültünk erre a túrára, az egyetem, az egyetemi jelentkezés (erről később remélem Domán maga számol majd be) és minden más miatt kissé (na jó, nagyon) kapkodósra sikerült az utolsó pár nap. De mindezek ellenére pénteken elindultunk életünk első nagyszabású bringatúrájára. 

Berlin-Koppenhága - 630 km. 

Augusztus 28. (péntek) - 1. nap

Mivel a túra kezdő szakaszát egyszer tavasszal már megtettük, és mivel Berlinben amúgy is tekerünk eleget, úgy döntöttünk, kivonatozunk Oranienburgig, és ott vágunk neki. De persze pont ilyenkor van pótló busz és hat átszállás, szóval a vártnál jóval későbbi indulás után ez is rátett egy lapáttal arra, hogy korom sötétben verjük fel a sátrat Liebenwalde határában, egy pihenőhely mellett. 

Így igazából csak reggel láttuk meg, milyen festői kis helyen töltöttük életünk első vadkempinges éjszakáját. Domán reggel a helyi virágostól kapott vizet a reggeli kávéhoz (és fogmosáshoz), és így vágtunk neki a szombatra tervezett 80 km-es szakasznak.

Augusztus 29. (szombat) - 2. nap

Át az Uckermärkische tóvidéken, kávé és Matjesbrötchen (halas szendvics) az egyik csatorna partján, majd irány Ravensbrück, az egykori női koncentrációs tábor, ahol az ott fogva tartott és dokumentalt több mint 13ezer nő között rengeteg magyar is volt. A gázkamra egykori helyéről a festői Fürstenbergre látni rá. Hátborzongató kontraszt. 

Alig feldolgozva a látottakat, át Fürstenbergbe, bevásárlás a vacsorához, majd irány a kinézett szállás Wesenbergben, a Weisser See partján. (Csak hogy stílusosak legyünk, hiszen Berlinben is a Weisser See partján lakunk). 

Na ilyen napok várnak rá az elkövetkező két hétben. Nem ígérem, hogy olyan napi útinaplót vezetünk majd, mint tavaly Rügen szigetéről, de azért megígérem, jelentkezünk még. Folyt. köv.

Nekik az Ostsee a riviéra

Meg az idén nekünk is. Mert ami Magyarországon a Balaton, az Németországban talán az Ostsee. Vagy Nordsee. Attól függ, melyik oldalról is nézzük ezt a tengert, amit magyarul, angolul és sok másik nyelven nem is Keleti- hanem Balti-tengernek hívnak.

Csak ugye a német tengerre nem az M7-es, hanem az A19-es visz, nem Trabanton, hanem Audin/BMW-n élvezet ide szállni (na jó, azért a mi kis Renault-nk is megéri a magáét), lángos helyett meg mindenki halas szendvicset (Fischbrötchent) majszol. A legfontosabb ismertetőjele a német tengerpartnak azonban a Strandkorb (strandkosár).

Strandkorbok elölről (Darß-félsziget)

Ezek olyan kétszemélyes ülőalkalmatosságok, amelyek általában fából (rattanból) készülnek, és ha lábtartóját kihúzod, akkor még feküdni is lehet benne/rajta. A németek nagyon büszkék ezekre a kosarakra, mivel a hagyomány szerint egy rostocki udvari kosárkészítő, Wilhelm Bartelmann készítette el az első prototípust még 1882-ben, és innen terjedt el a világ minden részére. A Nordsee gyorsétterem-lánc jóvoltából például már nemcsak tengerpartokon, hanem a világ szinte összes nagyvárosában ott vannak, ahol már az üzletlánc is jelen van.

Strandkorbok hátulról (Heiligendamm)

Bartelmann egyébként állítólag egy reumában szenvedő hölgy megrendelésére készítette az első olyan Strandkorbot, amelynek kihúzható, párnázott lábtartója is van, hogy az még fájós lábbal is élvezhesse a nyarat Warnemündében (ez a Rostockhoz - és egyben Berlinhez is - legközelebb eső homokos tengerpart stranddal). Az üzleti sikert azonban Bartelmann a feleségének (ki másnak, ugye...) köszönheti, aki felismerte, hogy a kosár nagyon drága és nehezen értékesíthető szezonáru, ezért hosszas egyezkedések és tárgyalások után megnyitotta a világ első Strandkorb-kölcsönzőjét a warnemündei világítótorony aljában.

Na, a németek azóta is minden nyáron arra vágynak, hogy végre a kis Strandkorbjukban üljenek, és ezért képesek még a napi átlag 15-20 eurót is kifizetni. Létezik már Strandkorb standard és luxuskivitelben is, sőt akár már családi Strandkorbokat is lehet találni, 5-6 személyre.

Nos, Strandkorbot még sosem béreltünk (mi nem valahogy nem vagyunk azok az "egyhelybenülős"-fajták, így mindig sajnáltuk rá a pénzt), viszont Warnemündében ahol mindez elkezdődött, már jó sokszor voltunk, hiszen ott lakik egyetlen Kittám, akivel az idén meg kellett, hogy állapítsuk, hogy lassan már 15 éve barátnők vagyunk.... (de attól még nem vagyunk öregek, jó?).

A "télen-is-szép" Warnemünde

És Warnemünde télen is szép! Sőt akkor igazán a legszebb, mivel nyáron, ha süt a nap, és 20 (!) fok fölé emelkedik a hőmérséklet, hétvégén mindenki rászabadul a strandokra, és hát Berlinből ez van a legközelebb... Két és félóra kocsival, és hasonló vonattal is. És a németek nem félnek belemenni a húszfokos vízbe, ami nekünk, a néha csaknem harmincfokos Balatonhoz szokott magyaroknak azért nagyon hideg. 

Az idén viszont tényleg nyár volt Németországban is, hosszan tartó meleg, néha 40 fokkal, éjszaka sem hűlt le a levegő, és az Ostsee is melegebb lett, így amikor utoljára Kittihez vettük az irányt, akkor már nem Warnemündére vágytunk, hanem más, természetközelibb strandokra. Így fedeztük fel magunknak az idén Heiligendammot és a Darß-félszigetet (hivatalos nevén a Fischlan-Darß-Zingst-félszigetet). 

Heiligendamm volt Németország legelső hivatalosan megnyitott, kialakított, némi infrastruktúrával ellátott tengerparti strandja. 1793-ban alapította a mecklenburg-elő-pomerániai herceg, I. Frigyes Ferenc (Friedrich Franz I.). Ekkoriban kezdték el építeni azokat a parton sorakozó villákat is, amelyek ma szinte mind üresen állnak, mivel állítólag ember nincs, akinek annyi pénze lenne, hogy meg tudná venni őket (vagy akinek van, annak nem az a vágya, hogy Heiligendammban legyen egy villája.) Szóval most hagyják szépen szétrohadni őket. Heiligendamm egyébként mindig fontos szerepet játszott a mindenkori kormány-kormányzat szemében, a náci időkben a náci párt, a DDR-időkben a kommunista párt sajátította ki, 2007-ben meg Merkelék szervezték ide a G8-as csúcstalálkozót. 

Heiligendammi puszi

Darß Heiligendammhoz és Warnemündéhez képest is maga volt az érintetlen természet. A félsziget nyugati oldalára sajnos nem sikerült átjutnunk, pedig az állítólag még szebb, és megfigyelhetőek azok a szél által vájt homoksávok, amelyek minden klasszikus türkizkékszínű tengeres naptárfotón ott vannak. De valamit kell hagyni a következő alkalomra is :-) Addig is búcsúzunk Alfonzzal, aki bár a sós vízért még mindig nem rajong, de a homokért annál inkább!