Nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz lesz internetet szerezni, mint amennyire az volt..
Domán még a kiutazásunk előtt viccelődött anyuval (amikor az azon aggodalmaskodott, hogy hogy fogja megtudni hogy rendben megérkeztünk-e, és minden rendben van-e), hogy "ne aggódjon, két hétig nem is hall rólunk, mert addig biztosan nem lesz internetünk." Hát majdnem igaza is lett.
A Canossa-járás első köre az volt, hogy (internet híján) személyesen kellett végigjárnunk az összes szolgáltatót, és begyűjtenünk az ajánlatokat. Szerencse, hogy a legtöbbnek van/volt üzlete a környéken.
A Canossa-járás második köre az volt, amikor kiderült, hogy a társasházba, ahol a lakást béreljük, sajnos nincs bevezetve a kábeles net, így az olcsóbb ajánlatokat buktuk. Minimum 25 euróban kell gondolkodnunk havonta...
Aztán amikor végre elköteleztük magunkat a Vodafone-nál, kiderült hogy nem elég, hogy a bekötésig úgy 2-3 hetet kell várni, de ez a két-három hét csak a szerződéskötéssel veszi kezdetét, amihez viszont német bankkártyára van szükségem, amire viszont még egy hetet várni kellett.
Aztán amikor végre volt bankkártya, megvolt a lakcímkártyaszerű bejelentkezős papírunk, megkötöttük a szerződést, és vártuk a postát (itt MINDENT postán küldenek ki... jó, mondjuk így tartják életben ezt a szakmát). Szóval amikor elvileg már több napja meg kellett volna érkeznie a modemnek, akkor úgy döntöttünk, bemegyünk a Vodához, és rákérdezünk, hogy mégis mi van.
Jól tettük. Kiderült, hogy a csomagküldő szolgálat már rég kivitte a címre a csomagot, de mivel nem talált otthon minket (ez mondjuk képtelenség, hiszen direkt a csomag miatt mindig otthon maradt az egyikünk, de mindegy....) szóval mivel elvileg nem találtak otthon minket, ezért leadták az egyik csomagátvevő helyen. Erről ugyan egy értesítést kellett volna dobnia a postaládánkba a futárnak, de hát "es tut mir leid", és tehetek panaszt.
A vodafonos csávó nagyon segítőkész volt, mivel nekünk ugye nem volt internetünk, ezért mindent kiderített nekünk, a csomag számát, az átvevő pont helyét, nyitvatartását, és még egy Google Maps-térképet is nyomtatott nekünk. (Addigra egyébként már megismert bennünket, annyit voltunk nála internetügyben. Most is köszön, ha épp kint cigizik az üzlet előtt...)
Szóval végre, kezünkben a csomag számával, és az átvevőpont címével, elindultunk beszerezni a modemet, annak a reményében, hogy ma este már skype-olhatunk a szüleinkkel.
(Addig egyébként vagy a könyvtárban neteztünk, vagy az utcán loptuk a netet, kódolás nélküli forrásokból...)
Ezen a fotón még nagyon örülök a csomagnak. Amikor azonban hazaértünk, rövid időn belül kiderült, hogy az internet "beindításához" vonalas telefonra van szükség.... Vonalas készülékünk meg ugye nem volt. Mindketten remek hangulatban voltunk ezután.
No, mindegy, végső elkeseredésünkben a szomszédokhoz fordultunk, akiket akkor még alig ismertünk. Egyikük (egy francia nő) volt azonban annyira extrajófej, hogy odaadja (örökbe) nekünk a régi vonalas készülékét, amit már nem használ. Igaz, recseg-ropog benne minden (kontakthibás), de arra jó volt, hogy regisztráljuk a netet, és 2012. szeptember 27-én végre lett internetünk, nem az utcán ácsorogva kellett elolvasnunk az emaileket, és végre elkezdhettük az álláskeresést Dománnak :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése