Mit tennél akkor, ha egyszer csak arra ébrednél, hogy áttörhetetlen, és láthatatlan falak vesznek körül, bezárva téged egy civilizációtól távoli világba?
Már nem is tudom, hol és mikor láttam először ezt a trailert. Nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom a könyvet, és meg kell néznem a filmet.
A könyvet alig bírtam letenni. Ha nem lett volna közben folyamatosan egyetemem, előadásaim és cseh házi feladataim, talán én is egy éjszaka alatt fejeztem volna be a regényt, mint ahogy azt a rendező, Julian Roman Pölsler, szinte minden interjújában elmeséli.
Azért sem lehet sokáig húzni a regény olvasását, mert hajt, űz, és nem hagy nyugton a gondolat, hogy van egy nő, aki egyedül van egy erdőben, akinek fel kell építenie egy mikrokozmoszt a semmiből, hiszem az egykori makrokozmoszából mindent elveszített. Még a nevét is. (Azt sem tudjuk, hogy hívják a főszereplőt.)
És azért sem hagyott nyugodni a gondolat, mert folyamatosan arra kellett gondolnom, hogy én mit tennék a főszereplő helyében. Hogyan lehet erre a helyzetre megoldást találni, hogyan lehet túlélni, és mikor jöhet el a "megváltás"?
Ami azonban nem jött el. (Spoiler volt, sorry.)
No, de nem akarom lelőni a poént. Mindenkinek ajánlom. A könyvet is és a filmet is. Remélem, elérhető lesz egyszer magyarul is. Addig is, itt egy rövid összefoglalás és sok-sok személyes gondolat róla, a La Femme-ről, akiknek ezúton is köszönöm, hogy befogadták a cikkemet :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése