Az esküvőszervezés margójára No.1.

Van a zene. Meg a hozzá tartozó videó, amit egyelőre nem mutatunk meg, mert rokonaink jelentős részét kiakasztottuk már az ötleteinkkel. Pedig mi csak olyan esküvőt szeretnénk, amilyenek mi vagyunk. Bringásat, bohókásat, vicceset, talán kicsit provokatívat. Nem olyat, amilyen bárkié lehet, hanem olyat, amilyen a miénk lehet.

A zene. (Elérhető, amíg a GEMA is úgy gondolja itt Németországban... ez az állandó harc az Urheberrechért egyébként elképesztő itt, Németországban. A zenei videók nyolcvan százaléka nem elérhető Youtube-on, mert mittomén ki jogtalanul töltötte fel szerintük. Még akkor is ha az az együttes/énekes hivatalos Youtube-oldala is....)

Két sírós kiboruláson, több vitán és veszekedésen túl szeretnénk leszögezni végre, amit szeretnénk az esküvőnkön: szeretetet, odafigyelést, boldog és önfeledt ünneplést, elegáns vintage-tweed egyszerűséget, titeket, önmagunkat. És jó időt, hogy mindez a szabad ég alatt lehessen.

Amit NEM szeretnénk: feszengést, kötelező köröket, vőfélyt, menyecsketáncot, habos-babos hercegnőruhákat, öltönyöket és kiskosztümöket, lakodalmas menetet, zenekart, veszekedést, elvárásokat, háromszor annyi kaját, mint amit megeszünk. Úgy abszolút nem szeretnénk ha arról szólna az esküvőnk, hogy most akkor zabálunk. Azt szeretnénk ha a közösségről, barátokról, emberekről, rólunk-rólatok szólna.

Nem szeretném ha az esküvői tanúm a keresztapám lenne, csak azért mert az "úgy szokták". Ha a "nászom" fizetné a papot, mert azt "úgy szokták". Ha éjfél után töltött káposztát kellene zabálni, mert azt "úgy szokták".  Ha lakodalmas zene szólna, ha giccses szalagok lógnának a falról, ha valamit azért nem lehetne, mert azt nem úgy szokták. Leszarom, hogy szokták. Mi nem úgy "szokjuk...".

Ez a mi esküvőnk lesz. Hagyjátok, hogy olyan legyen, amilyennek MI szeretnénk.

Köszönjük.

(Akinek nem inge, ne vegye magára)