2013. szeptember 25., szerda

Német választások: egy maratoni hétvége

Hat nap, hat bejátszó (híradós nyelven: anyag), három élő bejelentkezés, három stand up. Az eredmény: egy nagyon fáradt Dóri. És Domán, aki abba fáradt bele, hogy elviselte a nagyon fáradt Dórit. Nálam ez a német választások mérlege. 

Csütörtök délután landolt Pisti, az MTV-s operatőr gépe. Este már az Alexanderplatzon forgattuk az SPD és Peer Steinbrück kampányzáróját. Talán ez volt még a leglightosabb napunk. Pénteken már arról próbáltunk egy anyagot összerakni, hogy történelmi mélypontra érhet vasárnap a választásokon a részvételi arány, mert közvélemény-kutatók megkongatták a vészharangot, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika. Szakértőt persze nem sikerült kerítenem. A német médiamunkások ahhoz szoktatták hozzá az itteni riportalanyokat, hogy mindent 2-3 napra előre tervezzenek. Senki nem tudta feldolgozni a tényt, hogy én már aznap szeretnék pár kérdést egy kamera előtt feltenni. Hiába, nincsenek a magyar tempóhoz szokva... Sebaj, a zuhogó esőben azért sikerült pár fiatalt mikrofonvégre kapni az Alexen. 


Aztán jött a szombat. Jó korán keltünk, hogy odaérjünk a Tempodromba, Merkel és a CDU kampányzárójára. Volt zene, buli, tánc, és hát Angie megmentette a világot. Mi meg összeraktuk az összefoglalót estére. 


Majd eljött a nagy nap. A választásoké. Azt a feladatot kaptuk, hogy próbáljunk "hangulat-anyagot" csinálni, Azaz hagyjuk a politikát másra, inkább nézzük meg, mit csinálnak az átlag németek egy ilyen, nem éppen átlagos napon, amikor nem melleselg csaknem 62 millió állampolgár eldönti, hogy ki legyen Németország új kancellárja a következő négy évben. Kezdtük a választóhelyiségekben, folytattuk a Mauerparkban a bolhapiacon, majd a Gendarmenmarkton a berlini Tweed Day-en, majd küzdöttünk egy kávézóban a nettel, és hangzavarral, hogy meg tudjuk vágni, és fel tudjuk tölteni a szerverre a megvágott anyagot, még mielőtt 18 órakor kijönnek az előzetes adatok, mert azt is fel kellett vennünk a másnapi anyagba, majd az étteremből, ahol felvettük az embereket, hogy hogy reagálnak az előzetes eredményekre, rohantunk át a Bundestaghoz, ahonnan nem mellékesen lenyomtam életem első külföldi élő bejelentkezését (otthon volt már egypár bejelentkezésem, no nem mintha sokban különbözne ez az otthoniaktól, de azért mégiscsak jó érzés volt a Bundestaggal a hátam mögött beszélni.) Ja, és vezető anyag voltunk :-)


De miután lenyomtuk az élőt, jött csak az igazi munka. Először egy kis hangulatfelvétel a Volksbühnén, ahogy a színészek a szép berlini hagyományhoz híven leszinkronizálják a pártok listavezetőit, ahogy azok éppen a közsszolgálati tévé hagyományos, választási kerekasztal-beszélgetésén, az ún. Berliner Runde-n beszélgetnek, majd jött a buli a CDU pártközpontban. Merkelt - visszatérve az előbb említett műsor felvételéről - olyan ujjongó tömeg fogadta, hogy operatőr volt a talpán, aki azt fel tudta venni... Ahogy néztem a nemzetközi sajtót, szinte mindenki lemaradt arról, ahogy Merkel tényleg konkréten táncra perdült a színpadon. Az egyik pártfőnök meg olyan hangosan és olyan hamisan énekelte a mikrofonba a CDU kampánydalát, hogy az már fájt. 


Ebből másnap délre kellett összeollóznunk valamit úgy, hogy közben én délben élőztem, és mikor visszaértem az élőről, gyorsan meg kellett vágnunk az esti Híradóba is az anyagunkat úgy, hogy  a Pisti még a gépét is elérje. Majd miután Pisti már elment a reptérre, és kajához jutottunk Dománnal, már készülhettem is az utolsó esti élő bejelentkezésemre. Mikor odaértünk Dománnal, az operatőrök már ismerősként üdvözöltek :-) (Ezeket a bejelentkezéseket egyébként EBU-n keresztül csináltuk, ha valakinek ez mond valamit. A lényeg, hogy az operatőröket és a teljes technikai felszerelést is az Eurovision - az európai közszolgálati televíziók szövetsége- adta, tehát nekem csak oda kellett mennem a megbeszélt helyre a megbeszélt időben.)

Az adás ide kattintva érhető el

Másnap reménykedtem abban, hogy talán alhatok egy kicsit, de kiderült, hogy Merkel már nagyon szervezkedik koalícióalakítás ügyben, szóval muszáj volt összeszednem magam - magunkat, és Dománnal bemenni a Bundestaghoz, hogy megcsináljunk egy stand upot, és hogy Domán pedig tovább tökéletesíthesse operatőri tudását. 

Nálam, röviden ez volt a Bundestag-választások krónikája. Most készülök egy másik maratonra: az igazira. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése