Amilyen az első napod.... olyan legyen az egész éved

Nálatok is jártak házról-házra a gyerekek karácsony előtt, hogy előadják Jézus születésének történetét, és cserébe sok-sok édességet kapjanak? A én falumban, Somogyszobon, még most is él ez a szokás. Általában a hitoktató vagy a kántor készíti fel a gyerekeket erre az ún. betlehemes játékra. Emlékszem, milyen nagy volt mindig a versengés, hogy ki lesz a Mária, ki a József, kik a pásztorok, és kik a Háromkirályok. A legszebb jelmeze azonban az angyal(ok)nak volt, ezért a lányok leginkább angyalok szerettek volna lenni. Egyszer én is lehettem az - még az oviban. A családi albumban még most is megvan az a fotó, ahogy magasra tartom a csillagot, és viszem az örömhírt, hogy nemsokára megszületik a Kisjézus.

Németországban is él egy hasonló szokás, csak itt a gyerekek nem karácsony előtt, hanem utána, Vízkeresztkor, a három királyok ünnepén járják a házakat, lakásokat, és nem(csak) édességet, hanem sok-sok pénzt is gyűjtenek - más gyerekeknek. 1959 óta minden évben a német katolikus egyház kikeres magának egy projektet, amelyet aztán az ún. "Sternsingeraktion"-nal támogat. A Sternsingerek (azaz "csillagénekesek") az idén egy afrikai (malawi) menekülttábor iskoláját és menzáját támogatják. És nem kis pénzről van szó. A tavalyi akcióban a 16 tartomány "Sternsingerei" több mint 43 millió eurót gyűjtöttek össze. Ez pedig rengeteg pénz. Átszámolva csaknem 13 milliárd forint (jó, mondjuk vannak is hozzá 80 millióan a németek, hogy ennyi pénzt gyűjtsenek...)

A St. Josef  Templom Sternsingerei

Ismeritek a mondást, hogy amilyen az év első perce/napja/munkanapja, olyan lesz az egész éved? Hát én csak azt tudom kívánni, hogy legyen így. Január 6-án, az év első igazi "munkanapján" ugyanis a mi templomunkból, és a szomszédos Corpus Christiből (ahol Domán bérmálkozott) mintegy 30 gyerek (önjelölt "Sternsinger") gyűlt össze a Corpus Christi közösségi termében, hogy felkészüljön a Sternsinger-akcióra. És mivel a közösségvezető megkérdezett, hogy lenne-e kedvem segíteni, és részt venni az akcióban, én lehettem az egyik felkészítő és kísérő felnőtt.

Willit nézzük

A nap reggel 9-kor egy szentmisével kezdődött, ahol a pap megáldotta azokat matricákat, amiket később a házak/lakások ajtajára ragasztottunk. Utána megtanultuk a dalokat és a szövegeket, majd megnéztük azt a kisfilmet, amely kifejezetten erre az alkalomra készült, hogy gyereknyelven magyarázza el a kicsiknek, mire is gyűjtenek az idén, mit jelent menekültnek lenni, menekülttáborban élni. Az egyik híres német tévés, Willi Weitzel utazott el Malawiba, és készített interjúkat ott élő gyerekekkel, akik arról meséltek, hogy évek óta nem ettek csokoládét, és nincs egy játékuk sem, mert mindent hátra kellett hagyniuk, amikor elmenekültek a hazájukból. A filmet a YouTube-on is megtaláltam:

Már aznap délután elmentünk több helyre is áldást osztani. Voltunk a templom óvodájában (ahol a legkisebbek annyira megijedtek tőlünk, hogy felváltva bőgtek), illetve voltunk a közeli kórházban és egy otthonban is, ahol értelmi sérültek élnek. De az igazi kihívás a szombati nap volt, amikor reggel 9-től délután fél 5-ig 4 csoport járta a környék házait. Mi a "gyalogos"-csapat voltunk, akik a Komponistenviertelben (ahol a mi lakásunk is van), illetve a Berliner Allee másik oldalán voltak "szolgálatban". 15 címünk volt, köztük a miénk is. Csak 12 és 13 óra között pihenhettünk meg kicsit - egy ebéd erejéig. Az egyik Sternsingerünk édesanyja (Anette a kórsuból) főzött nekünk tipikus német ebédet: zöldséges tészta valami beazonosíthatatlan paradicsomos szósszal. (Szósz nélkül nincs német kaja...)

A mi csapatunk, nálunk :-) Alfonznak természetesen osztatlan sikere volt a fiúknál.

Eredmény: a nap végére elment hangom, gyűjtöttünk két zacskó édességet, és (csak a mi csapatunk) mintegy 500 eurót. A fiúk (annak ellenére, hogy két erősen tinédzser-korú is volt a mi csapatunkban) meglepően fegyelmezettek voltak, és senki nem könyörgött az édességekért napközben, mert tudták, hogy az a szabály, hogy a nap végén mindenki minden édességet bead a közösbe, hogy aztán a négy csapat gyerekei egyenlően oszthassák el egymás között a "javakat".

Gyerekként azt hittem, a "C" Gáspárt, az "M" Menyhértet a "B" pedig Boldizsárt jelöli az ajtószentelés szövegében. Pedig ez tulajdonképpen egy latin szöveg: "Christus mansionem benedicat" - azaz "Krisztus áldd meg ezt a házat". Legyen így.