Xavér az orgonánál, fehérebb a zongoránál...

Igen, a mi Xavérunkról, a mi Varnus Xavérunkról van szó, és nem is akármilyen orgonánál, hanem Németország legnagyobb orgonájánál ült, a berlini dómban. Lőttem is róla egy sztárfotót hiper-szuper okostelómmal (ezt a nem-túl-jó képminőség kedvéért akartam mindenképpen ideírni). Sajnos a mintegy 7269 síp kitakarja a művész urat. Az ennyire nagy arca azért még neki sincs. 

Egyetlen Xavérunk egyébként a soros magyar "visegrádi négyek"-elnökség újévi koncertjén játszott nekünk szépeket. Bár nem mindig sikerült megtalálnia a helyes billentyűket, de van ez így, ha ilyen hatalmas hangszeren játszik az ember.

Az est fénypontja mindezek ellenére nem ő, hanem a koncertet követő fogadás volt, a magyar nagykövetségen. A négy visegrádi ország összefogott, és egy olyan vacsorát rittyentett, amiről utána még napokig beszéltek a professzoraim az egyetemen: magyar pörkölt, szlovák sztrapacska, lengyel pirogi, cseh sör, magyar bor és valami lengyel rövidital, amit nem mertem megkóstolni. 

Domán sajnos a heti szokásos tollas-meccsét választotta e remek este helyett, de eljött velem egy másik DAAD-ösztöndíjas Humboldtos, akire viszont rögtön lecsapott az egyik kedvenc proffom, hogy "és Ön a Dóra férje?" - győztem magyarázkodni. De Zsolt legalább bírja a fogadásokkal járó jópofizásokat, míg Domán negyed óránként kérdezte volna meg, hogy mikor megyünk már haza. De pont ezért szeretem :-)

Mindezt pedig köszönöm a cseh tanszék vezetőjének, Frau Adamnak, aki odaadta a meghívóját nekem, mert aznap estére más programja volt a férjével. Ezért is jó cseh szakosnak lenni :-)