A pozsonyi egyetem nyelvészprofesszora épp a Bojnában (magyarul Nyitrabajnában) talált érmék glagolita (ószláv) írását elemezte nekünk, amikor jött az sms Domántól, hogy kórházban van.
Már napok óta írta-mondta, hogy fáj a torka, láza van, és hogy a doktornő által adott gyógyszerek nem segítenek. De ezer kilométer távolságból (épp egy cseh-szlovák tanulmányúton voltam a csoptársaimmal) csak a szokásos "igyál kamillát, egyél citromot" kombót tudtam javasolni. Az sms után azonban nem volt kérdés: vissza kell mennem Berlinbe. Alig vártam, hogy vége legyen a proff előadásának, hogy elindulhassak az állomásra jegyet venni a következő vonatra. Így szombat reggel már Berlinben voltam.
Domán persze nem maradt a kórházban, hazament, állapota átmenetileg javult, de vasárnapra annyira beduzzadt a mandulája, hogy egyáltalán nem tudott nyelni. Azaz se enni, se inni. Irány a kórház, betegfelvétel, vérvétel, infúzión át egész nap ment a gyógyszer meg a folyadék. De este már újra ugyanúgy szivatott, mintha mi sem történt volna, sőt még vacsorázni is tudott.
Amúgy egyedül van egy csodás parkra néző modern szobában - a gyerekosztályon (a betegfelvételnél sejthettek valamit...)
Ha minden jól megy szerdán már újra itthon lesz. Reméljük :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése