A meseváros Erfurt

Végy egy szimfonikus meg egy rockzenekart, Türingia tartomány fővárosának dómterét és annak 70 lépcsőfokát, építs rá színpadot, öltöztess be egy kétgyermekes apukát transzvesztitának egy combközépig érő 15 centi magas lakkcsizmába és máris kész Erfurt legmenőbb rockoperája, a Jedermann :-)

És végy két óvodás kisfiút, akik majd megőrülnek, annyira szeretnének egy kiskutyát, és most egy hétvégére kaptak egyet, aki hagyja magát húzni-nyúzni, dögönyözni. 

És mindezt egy csodavárosban, ahol szinte minden sarkon mesefigurák köszönnek rád (ott van a német közszolgálati televízió mesecsatornájának központja), és esernyők lógnak Németország Ponte Vecchioja, a Krämerbrücke felett (A Krämerbrücke Európa leghosszabb, házakkal végig beépített és lakott hídja.)

Összefoglalva: Erfurtban jártunk. Akit a fenti nem túl jó minőségű képen transzvesztita jelmezben láttok, Matyi, az erfurti színház tagja, két fia, Áron és Ádám épp a harmadik fotón "nyúzza" Alfonzt (félreértés ne essék, szerintem élvezte, hogy ennyire a figyelem középpontjában lehetett), és édesanyjuk Möci, aki blogjukon mindezt röviden így foglalta össze:

"Egy napra kipróbáltuk, milyen lenne, ha lenne egy kutyánk. Kalandos. Nem tudom, melyikőtök volt fáradtabb a kísérlet végén. Alfonz vagy Ti. Vagy esetleg én..."

(fotók és a teljes szöveg itt)

Reméljük, a lakást azóta sikerült "szőrteleníteni", a fiúkat pedig lenyugtatni. 

Mi nagyon köszönjük a színházi élményt, a vendéglátást és a csodaszép hétvégét ezúton is :-)

Update 07.25: Így csodálkozik rá az ott élő, hogy milyen szép kis városban is lakik, avagy Möci blogbejegyzése a blogbejegyzésünkről, avagy hiperhivatkozás a köbön.