International Cook-Tales: vallomás(ok) a főzésről

A képen a müncheni nemzetközi újságíró-szeminárium legjobb nemzetközi csapata látható a Süddeutsche Hochhaus liftjében - utolsó sörözésre indulván, a munka fáradalmait letudva :-)

Daniel (Németország), jómagam, Mikel (Albánia), Michalis (Görögország)

Tartozom egy vallomással. (Aki ismer, annak nem lesz újdonság.) Nem szeretek főzni. És úgy igazán az evés sem hoz izgalomba. Azért eszek, és főzök, mert éhes vagyok. Ennyi és nem több. Szóval amennyire boldog voltam, amikor megtudtam, hogy megkapom az ösztöndíjat erre az újságíró-továbbképzésre, pont annyira bosszantott, amikor megtudtam, hogy a téma, amiben valamit produkálni kellene az a kaja lesz (angolul értőknek: a food.)

Hetekig bosszantott a kérdés, hogy miért pont az én évadomnak találták ki ezt a "roppant frappáns" témát, amikor igazán sem főzni, sem enni nem szeretek, a konyhában állást legtöbbször az érdemi munkától elvett időnek tekintem, és inkább csak idegesít, mint kikapcsol. Ezen véleményemet megosztottam több egyetemi csoporttársammal is, akikkel aztán hosszas beszélgetések kezdődtek arról, hogy ki/miért/hogy/mit szeret vagy éppen nem szeret főzni. És akkor beugrott az isteni szikra. Igen, ezt a témát kellene kidolgozni: hogyan főzünk vagy éppen nem főzünk manapság?

Amikor az első napon felvezettem és bemutattam a témámat, meglepően népszerű lett. Egyből öten lettünk a csapatban, de aztán az egyik német újságírónak végül másik csapatot kellett választania, mert aránytalanul sokan lettünk volna. És nekivágtunk. Daniel, Mikel, Michalis és én. Mivel aktuális statisztikát nem találtunk arról, hogy melyik generáció mennyi időt tölt a konyhában, miért, mit és mennyiért főz, ezért gyártottunk egy saját kérdőívet, amire alig 3 nap alatt majdnem 400-an válaszoltak. A cikkhez (amit még nem publikáltak hivatalosan) azonban valamilyen multimediális (értsd videó vagy hanganyag) is kellett, ezért Daniellel két nap alatt hat interjtú csináltunk, és vágtunk meg, ebben kvázi "feltérképezve" a német (müncheni) konyha- és szakácstípusokat: volt egy háztartásbelink, egy nagymamánk, egy profi szakácsunk, egy egyetemista albérletünk, egy karrierista szinglink és egy foodbloggerünk (gasztroblogger, mint a Mautner Zsófi, ha ez mond Nektek valamit - röviden összefoglalva: kajákról, a főzésról és a gasztronómiáról blogoló ember). 

A videók már publikusak, és direkt Nektek magyar feliratot is gyártottam mindegyikhez (ha nem indul automatikusan a felirat, akkor a jobb alsó sarokban kell nyelvet választani - van angol is, aki inkább azt szeretné). Ez volt az én vallomásom a főzésről. Most jöjjön hat másik emberé.