A német egység Csehországban

Van egy mágikus hely Csehországban (na jó, több is). Magyarul azt a találó nevet adták neki, hogy a Cseh Paradicsom. A csehek és a németek Svájchoz hasonlítják, és Cseh Svájcnak hívják (tükörfordításban). De akárhogy is hívjuk, ez Csehország (egyik) legszebb része. Közvetlenül a német határ mellett. Homokkövek, természetes viaduktok, szurdokok és érintetlenség. Én már kétszer jártam itt, de nem tudok betelni vele. Ezért kellett megmutatnom Dománnak is.

Október 3.,azaz Németország újraegyesítésének évfordulója az idén péntekre esett. És ha már egyszer hosszú hétvége, akkor hagyjuk itt a várost, és menjünk a természetbe. Kinéztünk magunknak az AirB&B-n egy menő kis házikó a cseh "paradicsomban", minden cseh tudásomat bevetve kibéreltük a szobát, levettük Alfonz biciklis utánfutójáról a kerekeket, és beraktuk a csomagtartóba kutyaszállító-doboz gyanánt, és a jó kis német telekocsi-rendszernek köszönhetően még egy plusz utast is szereztünk Bautzenig, aki beleszállt a benzinköltségbe. 

Az út sokáig tartott, sok-sok dugóval (mindenki menekült a városból a hosszú hétvégére), és másnap pont úgy éreztük, mintha Németország erre a hétvégére Csehországgal egyesült volna annyi volt a német kocsi mindenhol. 

Az autó jól ment, Alfonz is jól bírta az utat (eldöntöttünk, hogy így nem fogunk még 150 eurót beleinvesztálni egy autós kutyaszállító dobozba, amikor úgysem tudjuk egyszerre autóval és bringával is vinni, és ezt az utánfutót már jól megszokta), és Martin, az egyik cseh ismerősöm is elküldte a túraútvonal-javaslatait, szóval péntek reggel nekivágtunk. 

A cseh paradicsom / České Švýcarsko / Böhmische Schweiz

Bár ez a napsütéses kép mást sugall, az első nap délig olyan ködben (párában) bolyongtunk néha, hogy hiába másztunk fel a környék egyik legmagasabb pontjára, a kilátásból (akkor) sajnos semmit nem élvezhettünk. 

Kilátó a ködben (Studenec, vagyis Kaltenberg)

Ezt az élményt aztán többszörösen is bepótolhattuk a kis "teljesítménytúránk" során. Nem túlzok: bár nem terveztük, de olyan túrát nyomtunk mind a két napon Dománnal, hogy nekem utána még napokig izomlázam volt a csípőmben (!), pedig nem is tudtam, hogy ott is van izmom. (Domán szerint pénteken csak 25 km-t mentünk - komoly szintemelkedésekkel - szerintem többet. Én többnek éreztem.) 

De nemcsak a túra, hanem a méltán híres cseh konyha miatt is remek volt ez a hétvége. Bár Domán nem szereti, ha kaját fotózok, azért csak nem sikerült szabotálnia. Itt lehet őket kikeresni: