Állandóan kihúzta a gyufát. A szó szoros és átvitt értelmében is. Egyrészt: láncdohányos volt, másrészt pedig provokatív.
Amúgy meg az egyik példaképem. Hannah Arendt.
Először talán (mint oly sok más dologról is...) György Pétertől (vagy ahogy mit hívtuk: GYP-től) hallottam róla az egyetemen. GYP Arendt Eichmann-ról írt könyvéről beszélt. Utána muszáj volt elolvasnom. Ahogy a többi írását is. Aztán Szécsényi Endre az esztétika szakon egy egész félévet hirdetett meg róla: "Hannah Arendt politikai filozófiájának esztétikai vonásai". Nagy falat volt, de megettük :-)
Hogy miért példakép? Mert mert. Mert kimondani dolgokat, érzékelni, látni, hallani, és meghallgatni. Nem érdekelték a klisék, a sémák, meglátta azt, amit nem mindenki.
Amikor megtudtam, hogy film készült róla, muszáj volt megnéznem. Bár a filmmel több bajom is volt, azért írtam róla. Itt:
Eredetileg nőnapra szánták, de egy napot csúszott a megjelenése. Azért az üzenet megmaradt: ilyen nőkre (is) szükség van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése