Alfonz nyafog

Nyafogott, pedig van egy tuti utánfutója...

Már nagyon régóta szerettünk volna egy ilyet, és most hogy kitavaszodott, meg is rendeltük. És bár természetesen elveinknek abszolút ellent mond az Amazon kizsákmányoló üzletpolitikája, azért végül csak muszáj volt itt rendelnünk a kutya-utánfutót, mert itt volt a legjobb, amit ár-érték arányban találtunk. 

Múlt vasárnap rendeltük meg, és hétfőn kaptunk egy e-mailt, hogy voraussichtlich csak szombaton (május 4-én) jön majd meg a csomag, erre kedden, miközben éppen a víz- és gázórásokat vártam (akik persze nem jöttek...) látom, hogy egy DPD-s csávó egy rohadt nagy Happypetes dobozzal egyensúlyozik az utcán. Szóval lerohantam (kapucsengőnk a változatosság kedvéért nem működik), és átvettem a csomagot. 

Aztán megpróbáltam összerakni Domán nélkül, de női emancipáció ide vagy oda, sajnos nem ment, mert a középső vasat tulajdonképpen az az erő tartja a helyén, ahogy a két oldalsó vas összenyomja, és a két oldalsó vasat egyszerűen nem sikerült egyedül annyira szétfeszítenem, hogy beférjen közéjük a harmadik. Na, ezt most jó bonyolultan magyaráztam el, de talán azért értitek. 

Domán azért megbirkózott a feladattal, és még kedd este összeszerelte az egész Anhängert, úgyhogy ma, május 1-jén ki is próbáltuk.

Elsőre nem akartunk hosszú útra menni vele, szóval csak a közeli Malhower See-re tekertünk el (ahol eddig még nem jártunk), Alfonz viszont nem volt túl lelkes. Nem nagyon maradt meg egy helyben, állandóan ki akart jönni, pedig nyomtuk bele a jutifalatokat, meg dicsértük ezerrel, ha végre letette a fenekét. 

Délutánra azért belenyugodott a sorsába, amikor Saráéktól (egyik csoporttársam) jöttünk hazafelé a grillezésből (meghívtak bennünket egy délutáni grillpartira), akkor már sokkal nyugodtabban ült benne, és volt, hogy le is feküdt. 

Majd szépen lassan remélem, beleszokik, mert sok-sok kirándulást terveztünk erre a nyárra-tavaszra. Berlin és Brandenburg tele van csudijó helyekkel :-)