Azt hittem, hogy...

Azt hittem, a hétvége legfontosabb eseménye az esküvőnk save-the-date kártyáinak véglegesítése és "kipostázása" lesz, mégesm így lett. 

Domán felvételi értesítője felborította kicsit a hétvégénket, de jó értelemben. Dománból Erzieher lesz. Elmondhatatlanul büszke vagyok rá :-)

Németországban Erziehernek lenni nem csupán azt jelenti, hogy óvodapedagógus vagy. Pedagógus vagy, aki 3-10 év közötti gyerekekkel foglalkozik olyan intézményekben (is), amelyekről Magyarországon általában csak hallottak az emberek, de fogalmuk sincs róluk, igazából milyenek, és hogyan működnek. Az őszintét megmondva, én sem tudnám pontosan felvázolni a német szociális ellátó rendszer 3 és 20 év közötti gyerekekre vonatkozó intézményeinek működését, de egy biztos: Kitak, azaz Kindertagesstättek vannak dögivel (bár a berliniek szerint még mindig nem elég), vannak úgynevezett Tagesgruppék is, ahová suli után viheted be a gyerekedet, és pedagógusok között van, együtt leckét írnak, tanulnak, esetleg kirándulnak, vannak természetesen napközik is, és van rengeteg Kinder- és Jugendzentrum is, ahol szintén szakképzett emberek, szintén délutáni és szabadidős tevékenységekre várják a gyerekeket. 

Domán a fent említettek mindegyikében dolgozhat majd, ha ezt a sulit elvégzi. És mindez jól kombinálható az úszázoktatással is, bár azt mondta, az nem feltétlenül szeretné ezzel kombinálni. 

Nagyon büszke vagyok rá. Ahhoz képest, hogy októberben kezdte el a németet itt Berlinben, és egy év sem telik el ( a suli augusztusban kezdődik), máris suliba fog járni (ez a magyar iskolarendszer szerint talán a főiskolának felel meg, de nehéz átkonvertálni, mert ilyen jellegű iskola Magyarországon nincs). 

De visszatérve eredeti szándékomhoz: save the date. Íme. Akinek szólt, már megkapta emailen, vagy Facebookon. 

Mivel nem akartunk hagyományos esküvői meghívót, ezért a videómeghívó mellett döntöttünk (egy csomó tök jó van fent a neten, onnan jött az ötlet, és legalább újra forgathatok, és vághatok). Viszont a forgatásra és különösen az utómunkákra csak május végén lesz időm (most a DAAD-dokumentációkon kell dolgoznom, meg le kell adnom még egy házi dolgozatot az egyetemen is). 

Szóval mivel az illetékesekhez legkorábban csak júniusban juthat el a végtermék, ezért gondoltuk, küldünk valami előzetest :-)

Így született a Save-the-Date kártyánk. Maga a Save-the-Date egyébként angolszász tradíció. Angliában a párok már 7-9 hónappal az esküvő előtt kiküldenek ilyet a leednő vendégeiknek, hogy azok erre a napra semmit se tervezzenek. Ez egyébként tényleg praktikus dolog, mert így legalább mindenki jó előre tudja a dátumot, azt pedig, hogy aznap pontosan hány órára és pontosan hová kell érkeznie, elég akár csak egy hónappal az esküvő előtt megtudnia. Korábban minek. 

Így terveztük ezt mi is. Most  csak a dátum, meg hogy tudják az illetékesek, hogy jönni kell aznap Somogyba, aztán júniusban mindent részletesen megtudnak a videómeghívóból. 

Amikor beírtam a Google-keresőbe, hogy milyen Save-the-Date kártyákat szoktak gyártani, elég uncsikat találtam csak. Aztán az egyik magyar DAAD-ösztöndíjas mutatott egy fotót ismerősiről, akik bohócnak öltöztek, és a talpukra írták a dátumot, majd leültek egy kanapéra, feltették a lábukat az asztalra, és vált láthatóvá a dátum. Innen jött az ötlet, hogy fotóból csináljuk a kártyát. És mivel számokat kell megmutatni rajta, ezért el kezdtem gondolkozni azon, hogy mi az, ami 13/8/24 Berlinben. Így jött a Hauptbahnhof 13-as vágánya, a 8-as metróvonal és a 24-es szám  a Weltuhron az Alexanderplatzon. 

Múlt szombaton kerekedtünk fel, hogy a fotókat megcsináljuk, mert akkor legalább még tavasz volt (most újra tél lett). Egész jól is ment a dolog addig, amíg Alfonzt le nem akartuk fényképezni az U8-as táblával. Nem igazán akart úgy ülni, ahogy mi akartuk. 

Az elkészült fotók egyike sem bizonyult használhatónak. Így került a végleges verzióra az U8-as tábla önmagában. 

És hát a Bundestagnál sem bizonyult túl közreműködőnek. Hát Istenem. Nem szereti, ha fotózzák. 

Azért végül csak sikerült egy használható képet összehoznunk hármunkról. És igaz, hogy nem a Brandenburgi kapu előtt (ahogy azt eredetileg szerettük volna, de pár demonstráló és úgy több ezer turista ebben megakadályozott bennünket), de azért a Bundestag is szép háttér lett. Vagy nem?