Bérmálás

Miért is bérmálkoztam meg? Mert körülbelül másfél évvel ezelőtt megismertem a Dórát, és vele együtt valami olyat is, amit nem gondoltam volna még 3-4 évvel ezelőtt. Elkezdtem én is templomba járni, megismerkedni a vallással, Istennel. Az elején csak a vasárnapi misékre jártunk, aztán jött az első ministrálásom, az otthoni ima, a jegyesoktatás, aztán az elsőáldozás és végül beköszöntött ez a nap is az életemben, amikor másképp is felnőtté váltam. A bérmálás napja...

Bérmaszülőnek a Tatát választottam. Aki nem ismerné őt, röviden annyi, hogy az egyetemre jártunk együtt, elég sok mindent megéltünk abban az időben. Szóval jól ismerem. Azért őt választottam, mert amikor eldöntöttem, hogy elsőáldozok és szeretnék bérmálkozni is, ő volt az első, aki az eszembe jutott. Mivel mondhatni vallásos nevelést kapott, és szerintem az összes budapesti katolikus középiskolában megfordult, gondoltam, hogy ő az én emberem. Igazából ő rajta láttam először azt, hogy aki vasárnaponként templomba jár, ugyanolyan normális ember, mint az, aki nem. Korábban úgy gondoltam a "templomba járókról", hogy azok valami furi közösséghez tartoznak, amit nem ismerek, de inkább nem is akarok megismerni. Tata nagyban segített változtatni ezen. Rajta keresztül láttam meg, milyen rosszak voltak az előítéleteim.

De vissza a bérmálás napjára. Pünkösd vasárnapja. A mise előtt volt egy közös beszélgetés a püspökkel. Összesen 25 gyerek és 5 felnőtt lett bérmálkozott aznap, köztük két venezuelai, akik csak portugálul beszéltek :-). A mise és a templom is nagyon szép volt. Az érzéseimet nem tudom pontosan leírni, viszont amiről a püspök beszélt, hogy mit is jelent a bérmálás szentsége és a kereszt a homlokunkon, azt úgy érzem sikerült teljesen befogadnom, megértenem.

Összességében örülök, hogy meg lettem bérmálva, hogy a Tata lett a bérmaszülőm, hogy eljött egy pár itteni barátunk, és hogy most már nincs semmi akadálya, hogy feleségül vehessem a Dórát Isten színe előtt. :-)