A bérmálás a keresztség megerősítése a római katolikus egyházban. Amikor már felnőtt fejjel mondod ki azt, amit csecsemőként még a keresztszüleid tettek meg helyetted. Hogy hiszel Istenben, és hogy ellene mondasz a sátánnak. Általában pünkösdkor, a Szentlélek ünnepén tartják ezt a szertartást, hiszen a bérmálás maga is a Szentlélek ünnepe. Amikor a Szentlélek kegyelméből felnőtt fejjel érted meg azt, hogy miért hiszel Istenben. És ezt megerősíted magadban azzal, hogy odaállsz a püspök elé, és ő a krizmával egy keresztet rajzol a homlokodra, amit (elvileg) nem szabad letörölni.
Ez történt Dománnal is pünkösd vasárnapján. Nagyon vártuk ezt a napot. Készültünk rá itthon és a pappal is. És meghívtuk rá Domán egykori egyetemi csoporttársát, és későbbi darnyis kollegáját, a Tatát. Domán őt választotta bérmaapjának. Már leírta Nektek, hogy miért.
Tata szombat reggel érkezett meg Berlinbe, és hétfő este vonatozott vissza Budapestre. Szombaton és hétfőn is alig sütött a nap, sőt szombaton szinte egész délután esett. Megpróbáltuk megmutatni Prenzlauer Berget Tatának, de inkább egy kávézót választottunk a totális szétázás helyett.
Vasárnap viszont, a bérmálás napján, ragyogó napsütés volt :-) Így elmentünk Kreuzbergbe, átbringáztunk Treptow-ba és megmutattuk Tatának Európa legnagyobb szovjet emlékművét, ami engem mindig újra és újra ámulatba tud ejteni.
Hétfőn pedig megmásztuk a Siegesäule, azaz a Győzelmi oszlop mind a 285 (ha jól emlékszem...) lépcsőfokát, és megnéztük a kilátást. Kirándulós, sörözős, biciklizős hétvégével ünnepeltük meg Domán "felnőtté válását". Nagyon büszke voltam/vagyok rá. A mise alatt egy csomószor a könnyeimmel küzdöttem, szóval nem tudom, mi lesz velem az esküvőn. Majd pálinkázom előtte. Vagy citromfű-teát iszom. Vagy mindkettőt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése