Prága előtt... egy paprikányi Magyarország, avagy Boriska "sch"-val

és egy idegösszeomlás után. Na jó, nem, de biztos ismeritek az érzést, amikor pakoltok egy hosszabb, már régen várt útra, és eljön az a pillanat, hogy nem, inkább itthon maradok. Az sokkal kényelmesebb megoldás lenne....

Szóval, hogy utálok pakolni, főleg egy hónapra, így természetesen, mint mindent, ezt is az utolsó napra, az utolsó pillanatra hagytam. És hát alig fértem be a táskába, ami aztán olyan nehéz lett, hogy nem is tudom, hogy fogom elcipelni Prágában a kollégiumig. 

No, de hát azért nem akartam üresen hagyni a hűtőt Dománnak, szóval előző nap nagybevásároltam, és ez a poszt igazából nem is az utazás előtti hisztériámról, inkább az ott talált magyar PAPRIKÁRÓL akart szólni. Ezt a kincset találtam a Nettóban:

Ő Borischka, a paprika. Hiába került másfél euróba, nem bírtam, megállni, hogy ne vegyem meg. És nem tudom, mennyire látszik a fotón, de "natürlich aus Ungarn" :-)

Szóval hazafias kötelességemnek is éreztem, hogy magyar paprikát vegye, és ezzel a magyar exportőröket támogassam Németországban. És még jó íze is volt. Csináltam is belőle jó kis szendót a prágai útra. 

Úristen, mindjárt Prága. Megyek vissza pánikolni.