Alfonz a régi szép ágyikóját születése óta használta. Domán édesanyja saját kézzel varrta neki, így sok-sok szeretet és pozitív energia lakozott benne, ami Alfonznak sok erőt adott a nehéz hétköznapokhoz, amikor is Snoopy szupercsapatát erősítve éppen a világ megmentésén munkálkodott. (A szupertitkos részleteket sajnos nekünk sem adja ki, és ravasz módon mindig csak akkor dolgozik, amikor mi nem vagyunk otthon, vagy amikor alszunk.)
Kis ágyikójával Alfonz sok helyen megfordult már. Aludt Budapesten a Bánk bán és a Hegedüs Gyula utcában is, aludt Fóton, Somogyszobon, és újabban Berlinben. Világot, valamint sok sarat és testnedvet látott hely volt már, amely kiszolgálta az idejét, tisztítani azonban nem lehetett. Ezért döntöttünk úgy, hogy ideje már, hogy nyugdíjba vonuljon.
Elmentünk hát a kutyapárna- lelőhelyre (értsd: Fressnapf) és megnéztük, milyeneket lehet kapni. És mivel az üzletben épp nem volt olyan készleten, ami tetszett volna, és megfizethető volt, ezért - mint minden rendes német - online rendeltünk. (Így olcsóbb is volt egyébként, mivel új vásárlóként 10 százalék kedvezményt kaptunk, a kiszállítás meg amúgy is ingyen van.)
Erre a barna, M-es méretű ágyikóra esett a választásunk, aminek Alfonz nagyon örült :-) (mondjuk lehet, hogy közrejátszott, hogy jutifalatokkal dobáltuk tele, hogy megszeresse). És én is örültem neki, mert lecipzárható a huzata, és mosógépben mosható :-)
Egy pár napig még Alfonz mindkét helyét megtartottuk, hogy méltón elbúcsúzhasson a régi jó ágyikótól, és hogy ne legyen olyan hirtelen a váltás. De ma a régi ágyikót végső nyugalomra helyeztük. Pontosabban én végső nyugalomra helyeztem volna, ha Domán nem ragaszkodna hozzá annyira, szóval egyelőre csak a pincébe került... És még én vagyok az, aki feleslegesen ragaszkodik a tárgyakhoz, és érzelmeket fűz hozzájuk...
Mindenesetre, szép új álmokat, Alfonz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése