Szülinaposok

Alfonz, alig párhónaposan. Ekkor én még nem ismertem őt, ma már enyém lehet a megtiszteltetés, hogy felszedjem utána, ha odapiszkít az utcán, vagy feltöröljem, ha épp bepisilt, vagy hányt. És persze kaphatok sok-sok és még annál is több kutyaszeretet és kutyapuszit cserébe :-)

No, ez az akkor még tenyérnyi szőrcsomó mára egy elég nagy szőrcsomóvá fejlődött. Mondhatni, nagykorú lett. Épp ma hároméves. És a szülinaposnak ajándék is jár, ugye, szóval ma este kapott egy rúd Hacke-Petert (ez ilyen darált húsos izé) a kajájába. No, és kapott mást is, aminek mi is örültünk: egy Furminatort. 

Ez egy olyan kefe, ami elvileg ( a jól hangzó reklám szerint) 90 százalékban eltávolítja az elhalt szőrszálakat, és így kevesebb lesz a szőr a lakásban a padlón, a kanapén (ahová mondjuk Alfonz elvileg ugye fel sem jöhet, de hát a kivétel erősíti a szabályt) meg úgy mindenhol. Szóval ez egy ilyen "csodagép"-féle, amivel szemben először nagyon szkeptikusak voltunk, de aztán Victoriah (akinek a pitbullja van, és akinek a fél könyvtárunkat köszönhetjük) meggyőzött bennünket arról, hogy ez nem hum-buk. Így végül kifizettük a kissé borsos árat érte, és megrendeltük a netről (azt inkább nem írom le, hogy honnan, mert hát megint megszegtük  a Sarának tett ígéretünket, hogy nem rendelünk semmit az Amazontól, mert ők kizsákmányolják az alkalmazottaikat, ezért tudnak mindenki alá ígérni. Na ja.) Szóval a Furminatort tulajdonképpen még a szülinap előtt bevetettük, mert korábban meghozta a posta, mint vártuk, és elsőre egy elég nagy, kissé undorító szőrcsomót sikerült "kifésülni" Alfonzból, ami eléggé reménykeltő volt, szóval most tényleg abban bízunk, hogy nem kell naponta háromszor felsöpörni ahhoz, hogy úgy nézzen ki a lakás, ami legalább hetente egyszer kitakarítanak. 

De van itt más is, amit kapott, és amiről még nem számoltunk be :-) 

Bizony, ez Alfonz, egy esőkabátban. Még nyár végén vettük neki, de igazán csak most tudtuk kipróbálni, hogy mennyire is vízálló. Jelentjük, eléggé. Eddig nagyon nehéz volt megszárítani őt egy-egy esősebb napon, amiből itt Berlinben bőven van. A vicces az volt, hogy először nem mert benne pisilni, mert - gondolom- attól tartott, hogy lepisili. Így aztán jutifalatokkal kellett biztatni, hogy ugyanúgy merjen benne mindent csinálni, mintha rajta sem lenne. 

Ja, és volt még egy szülinap, amivel adósak maradtunk. Dománé. Bár reméltem, ő ír majd róla, de azt mondta, most épp alkotói válságban szenved. Dománt egy rakat szilvásgombóccal leptem  - volna - meg, mire hazaér a suliból, amiben végül Alfonz akadályozott meg. Őfelségének pont aznap támadt kedve belefetrengeni a Weissensee partján a hattyúk legfrissebb ürülékébe, szóval gombóckészítés helyett kutyafürdetéssel töltöttem a délutánt, de azért estére csak elkészültek a gombócok is. (Meg mellé a becsomagolt Ortlieb-tartozék, ami a bringás táskából hátizsákot csinál.)

(A gyertyákat megtartottuk, jövő decemberben még jól jöhetnek....)