A semmi ágán

Újra az a furcsa, szürke fátyol borult a tóra, mint egy éve. Földszínekbe burkolózott minden, a nap pedig elmenekült. Inkább látni sem akarja ezt a telet. Ő ehhez inkább nem asszisztálna, köszöni szépen. 

Újra az a furcsa, szürke fátyol borult minden mozdulatra és gondolatra. Valahogy minden nehezebb most. Döntést hozni, előre lépni. Nem is fátyol ez, inkább egy nehéz, vaskos függöny, amely megbénítja a mozdulatokat, megbénítja a gondolatokat, hiába küzdesz ellenük.

"...próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok." (J.A.)

Átjár a hideg, lefagy a kezem. "Alfonz gyere már!" - neki miért mindegy, hogy milyen az idő? Ugyanolyan lelkesedéssel ugrik neki minden reggel az ajtónak, ha esik, ha fúj. Irigylem. Miért nem tudunk mi is ilyenek lenni. Egyszerűen csak örülni annak, hogy van, ami van.  Feltétel nélkül. De nem. Mi mindig többet akarunk, mindig előre nézünk, átnézve a már megkapott dolgokon anélkül, hogy örülnénk nekik.

A november mindig ilyen. Jön a hiányérzet, a honvágy. Elkezd hiányozni az otthon, a spontán baráti találkozások, Budapest, a munka, a család. És a magyar szó. Közhelyes. De így van. Míg otthon voltam, sokat olvastam németül és angolul, most jól esik magyarul olvasni. Érezni és élvezni a nyelv ízét. Rájönni arra, mit is jelent anyanyelvűnek lenni. Mi az, amit németül vagy angolul soha nem tudnál így elmondani. Mert nem oda születtél.

Várjuk a karácsonyt. Lesz adventi naptár, adventi koszorú, fények meg minden. Valahogy kell ez, hogy elfeledtesse a csúnya berlini telet. Kell egy kuckó, egy meleg kakaó, kikölcsönzött DVD-k sora, és az együttlét. Nem megyünk haza az idén. Kihagyjuk a karácsonyi turnét, amit tavaly lenyomtunk. Egyrészt, mert nekem nagyon sok van/volt/lesz most az egyetem, (még az idén két házidogát kell leadnom, januárban pedig két előadás vár rám, egy kisebb, normál referátum, és egy ún. "Studienprojekt" a hungarológián, hogy utána aztán egy hungarológiás tantárgyra se legyen már szükségem, és csak a cseh és orosz tantárgyakra tudjak koncentrálni. Szerettem volna Közép-Európa szakirányról Kelet-Európára váltani, hogy az oroszt el tudjam ismertetni, de nem ment. Azt mondták, késő, a harmadik szemeszterben már nem tudok váltani. Így most kettő helyett tulajdonképpen három szakot csinálok, de hát sosem arról voltam híres, hogy az egyszerűbb utat választom....)

Hol is tartottam? ja, hogy miért is nem megyünk haza. Másrészt, mert még mindig nincs új személyim, be kell vetetni a gyűrűket, és el kell intézni egy csomó mindent, amit nem lehet az ünnepek alatt. Ja, és nagyon szeretnénk a barátainkkal (Veletek) is találkozni, és nem biztos, hogy erre a karácsonyi hajrá a legalkalmasabb.  Úgy abszolút nem akarunk karácsonyi hajrát. Jó lenne egy ilyen (eseményekben ölég gazdag) évet nyugiban zárni. Én ezt kérem karácsonyra. A Jézuskától. És még valamit, de az még maradjon a mi titkunk Dománnal.