Fent Artúr "ül", mi pedig lent a tónál lógattuk a lábunkat. Nem, ez nem Photoshop. Ez tényleg ilyen zöld.
Ez Edinburgh, a skót főváros, ahol Tamara és Tomi (aki nem ismerné őket: Domán húga és az ő vőlegénye) élnek. Meghívtak bennünket egy hétvégére. És miközben mi élveztük a vendégszeretetüket és a skót főváros csodáit, Alfonzra Domán édesanyja vigyázott Berlinben. (Ezúton is köszönjük!)
Konklúzió:
- A skótok egyáltalán nem kockák, annak ellenére sem, hogy minden elképzelhető cucc kapható náluk "kockásan".
- Valamiért mindenre azt mondják, hogy "cheeeeeers!, az András-keresztet meg "saltire"-nek hívják.
- Baloldalon közlekednek. Add fel. Egy hétvége nem elég ahhoz, hogy megszokd, ne balra nézz először a zebránál.
- Igazi whisky-t isznak. Nem azt a pancsolt valamit, amiről eddig azt hittem, hogy whisky.
- Normális kávéjuk viszont nincs. Inkább igyál angol teát, ha ott vagy. Jobban jársz.
- Nacionalisták. Mindenáron függetlenedni akarnak az Egyesült Királyságtól, még akkor is, ha emiatt elveszítik a fontjukat, és eurót kell bevezetniük.
- Kiszámíthatatlan időjárásuk van. Egy nap alatt átélheted a négy évszakot. Időjárás-jelentést tuti nem olvasnak. Szerintem már rájöttek, hogy felesleges.
- Náluk nincs olyan hogy "rossz" idő. A skót nők zuhogó esőben és 13 fokban is probléma nélkül hordják a 10 centis magassarkú, hátul nyitott (!) cipőket és a kisszoknyát.
- Tényleg nagyon durván zöld a füvük.
- Mázlisták. Egyszerre vannak hegyeik és homokos tengerpartjuk.
+1: Ennek ellenére ide se jövünk böjt alatt, mert ezek is húst esznek hússal, és még a Mars szeletet is bepanírozzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése