2014. május 27., kedd

"... mert a világ attól szép és izgalmas, hogy néha leveri a glazúrt a térdünkről."

Egykori főnököm, DTK (azaz D. Tóth Kriszta) írta ezt regényében, a "Jöttem, hadd lássalak"-ban. Hogy néha le kell verni a glazúrt a térdünkről. Persze, ő lehet, kicsit szimbolikusabb értelemben értette ezt az egészet, és nem pontosan úgy, ahogy az velem az EP-választások napján, vasárnap történt. 


Előtte..........

MTV Híradó 2014.05.25. 12:00
DunaTV Híradó 2014.05.25. 18:00 (15:04-től)
MTV Híradó 2014.05.25. 19:30 (08:13-tól)

.....utána.


Nekem ugyanis nemcsak a térdemről, hanem az államról, a mellkasomról, az alkaromról, a tenyeremről és a kezemről is "lejött a glazúr". Csak úgy istenesen.

"Schwein gehabt" (azaz malacom volt), hogy nem tört el semmim - mondták a dokik, akik megnéztek. Vigyáztak rám odafent. Megúsztam sebekkel, hematómával, tetanusszal és varrás helyett egy "állragasztással". De azért így sem volt kellemes élmény. Most két kék mankó lett az élettársam egy időre, amiket Alfonz mindig lelkesen szagolgat. Valószínűleg nem tudja értelmezni, hogy azok meg mire valók. Remélem, nem lesz rájuk szükség sokáig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése