Első reggel, amikor nem arra ébredünk, hogy szétfagyunk. Az új kempingben direkt az egyik legnaposabb helyet választottuk. Reggeli a fák alatt, indulás a nemzeti parkba. A nehezebbik utat választjuk, néhány helyen tényleg veszélyes átkelni, de megoldjuk. Leérve a látvány lélegzetelállító, előtted a végtelen tenger, hátad mögött százméteres mészkőfalak magasodnak. Caspar David Friedrich festménye megelevenedik. Kőgyűjtés, rajzolás a krétadarabokkal.
Beérünk a turistaközpontba, viccelődés a kilátópontnál szigorú sorban álló németekről és az állítólagos "természetes" turistaútvonalaikról (mert nyilván magától termett ott az a párszáz lépcsőfok és a pár tonna murva, amivel minden út fel van szórva).
Nem tudjuk hány kilométer után visszaérünk a kempingbe, vacsora. Leöntöm magam lencsével, gyors kézi mosás, szerencse, hogy van váltógatyám. Naplemente-nézés a kemping melletti temetkezési dombról.
 |
| A sziklafalak |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése