Első éjszaka pulóver nélkül, első reggel, amikor arra ébredünk, hogy melegünk van a sátorban. Az első nap, amikor fel merem venni a rövidnadrágomat. A reggeli alkalmával megállapítjuk, hogy a kemping boltjában kapható zsemle nagyon finom, majd elindulunk a tervezett "karikára" - ahogy Domán mondaná.
Le Saßnitzig, ott kis bevásárlás, kávé ugyanannál az olasznál, ahol két napja is ittunk (végre nem a zacskós 3az1ben), séta a mólón, találkozás Spike-kal, a boxerral, akivel együtt utaztunk Altefährbe a vonaton, majd irány a "Kreideküste" vagyis a sziklás tengerpart. Domán kijavít, hogy korábban rosszul írtam, ezek nem is több száz méteresek, a legmagasabb pont 117 méter. Közben gyűjtjük a lyukas kavicsokat, hogy miért, az meglepi.
Több kilométer után végre lépcső fel a sziklákra. Fent, Königsstuhlnál, poénkodás a "kocaturistákról", akik addigra már eltűntek, így végre nincs sorbanállás a kilátó pontnál, majd irányba veszünk egy, még a népvándorlás kora előtti szláv erődítmény romjait. Alfonz közben felzabál egy maradék gofrit az utcán, kis vita, séta tovább. Az egész Domán szerint 20 km volt. Én többnek éreztem. Domán lábát újra feltörte a cipő, Alfonz pedig még mindig nem érti, hogy a tenger vize sós, és attól csak még szomjasabb lesz, ha iszik belőle. Hullafáradtan, napról kiszívva irány a zuhanyzó, majd a sátor. Mindkettőnk orra piros a napsütéstől.
 |
| A sziklafalak fentről |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése