Domán szerint nem szabad nevet adni a tárgyaknak, mert az gyerekes. De ennek - hála Istennek - van saját neve. Kettő is. Renault és majdnem Megan.
Alfonz pedig már azt is sejti, hol lesz a helye.
Egész büszke vagyunk magunkra, hogy viszonylag hamar eldöntöttük, pontosan mit és pontosan milyen kategóriát keresünk, mennyit szeretnénk költeni rá, és mire szeretnénk használni az autót. Ezek után - mivel a kört jelentősen leszűkítettük - nem volt nehéz kiválasztani a nekünk tetsző modelleket, majd sok-sok tanácskozás után (amiben ezúton is köszönjük mindkét autószerelő apuka és a magyar származású berlini taxisofőr ismerősünk, Ernő segítségét) ma, szeptember 14-én, vasárnap délután, egy a román ismerőseinknél eltöltött kellemes reggeli és egy Ateneo (a katolikus ifjúsági közösség egyik programja) között, (számunkra) ünnepélyes keretek között aláírtuk az adás-vételi szerződést.
Kedves Renault majdnem Megan! Üdv a családban! Reméljük, szeretni fogsz itt, velünk-nálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése