 |
| A Komszomolszkaja (Комсомольская) megálló vörös csillaga |
"Aki egyszer sem utazott a moszkvai metrón, igazából
nem is járt Moszkvában" - tartja a mondás. No, nálam metrózásból nem volt
hiány, napi átlag két órát biztos, hogy metróztunk - annyira messze volt az
intézet a városközponttól. Alaphangon másfél óra tiszta metróút volt bejutni a
belvárosba. De nemcsak a város nagysága miatt lehet órákat, sőt napokat
eltölteni a metróban, hanem mert érdemes több helyen is kiszállni, megnézni a
megállókat és az aluljárókat, Moszkva föld alatti palotáit.
A hidegháború idején nyugaton a moszkvai metrót és annak
állomásait, mint a szocreál "skizofrénia" megtestesüléseit tették nevetség tárgyává.
Míg ugyanis "fent" áruhiány és szegénység uralkodott, Sztálin
"lent" föld alatti palotákat épített a népnek: márványból, gránitból és porfirból, mozaikokkal, freskókkal, domborművekkel, szobrokkal és
csillárokkal díszítve. A moszkvai metró azonban nemcsak patinás, hanem olcsó és
gyors is.
Az orosz főváros első metróvonalát 1931. november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom 14. évfordulóján, ünnepélyes keretek között kezdték el építeni, és
négy évre rá, 1935-ben már át is adták az első 13 megállót. Az, hogy mindezt négy
év alatt sikerült megépíteni, nem kevés áldozatot követelt. Emberek ezreit
kényszerítette a sztálini rendszer "önkéntes", éjt nappallá tevő
munkára. Az eredmény azonban nem maradt el. Máig a világ minden részéről
csodájára járnak ennek az egyedülálló metrórendszernek, amelynek 11 vonala
mintegy 260 km hosszan (azaz egy Budapest-Debrecen távolságon) fut, 150
megállója van, és naponta egy magyarországnyi (azaz csaknem tízmillió) embert
szállít.
 |
| Ismerős vagonok |
Bizony, emberekből nincs hiány, és itt csúcsidőben tényleg élet-halál
harc folyik a bejutásért. Aki nem "könyökli ki" magának a helyet, az
lemarad, és várhat a következő metróra. No, nem kell sokat, átlag minden 40.
másodpercben jön egy másik kocsi, amire fel lehet szállni. A négy hét alatt,
amit Moszkvában töltöttem, egyetlen egyszer kellett egy percnél többet várnom a
metróra: amikor moziba mentünk, és éjfél után lett vége a filmnek. Apropó
kocsi: a vagonok pontosan ugyanolyanok, mint Budapesten, csak jobban fel vannak
újítva, és egyszer sem füstöltek. A mozgólépcső is kísértetiesen hasonlít a
budapestire, csak itt az emberek tényleg a jobb oldalra állnak, hogy bal
oldalon futhasson, aki akar. Régen állítólag büntették is azokat, akik nem
álltak a jobb oldalra...
Azt hittem, könnyű lesz kedvenc megállót választani, de nem
ment. A Komszomolszkaja (Комсомольская) megállóhoz eltévedésem története és
pszeudobarokk díszítettsége miatt ragaszkodom, a Belorusszkaja (Белорусская) és
a Kijevszkaja (Киевская) megállókat a szovjet nosztalgia valamint az
orosz-fehérorosz illetve az orosz-ukrán (ez utóbbi igencsak ironikusnak
ható) nép "elválaszthatatlan"
és örökké tartó barátságának mozaikos-falfestményes bemutatása miatt szerettem,
a Kropotkinszkaja (Кропоткинская) megálló pedig letisztultsága és geometriai
formái miatt tetszett.
 |
| A Belorusszkaja (Белорусская) metróállomás |
 |
| Szovjet nőideál a Belorusszkaja (Белорусская) megálló boltozatán |
 |
| A Kijevszkaja (Киевская) metróállomás |
De a legnagyobb "kedvenc" természetesen Beljajeva
(Беляево) volt, mert amikor itt leszálltam, tudtam, hogy már "csak"
negyedóra séta választ el az ágytól :-)
Szóval ha egyszer Moszkvában jártok, mindenképpen szánjatok
időt a metróra, mert ez itt sokkal
több mint puszta közlekedési eszköz. A metró Moszkva sava-borsa. A kontrasztok, a lüktetés, a rohanás, a küzdés tere. Egy hely, ahol érdemes egy pillanatra megállni és csodálkozni. Még ha utána tovább is sodor magával a tömeg.
 |
| Mozgásban a város... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése