Moszkva hét csodája: a hét nővér

Moszkva. Nehéz jelzőket találni arra, milyen érzéseket is vált ki belőlem ez a város. A legtalálóbb talán az, hogy meglepő. Mindig meglep valamivel. Vagy azzal, hogy megijeszt és megfélemlít, vagy azzal, hogy "magához ölel" és "elrejt", elvarázsol és elbűvöl.  De leginkább azzal, hogy amikor azt érzed, végre a "markodban van", igen, most kiismerted, most végre orientációt nyertél, végre tudod, melyik sarkon merre kell fordulni, hogy az ezernyi metrókijáratból melyiken kell kimenni, hogy hol lehet olcsó(bban) enni-inni, akkor, és csakis akkor fikuszt mutat neked. Kifog rajtad. A nagy asszony, a femme fatale kioktat és megleckéztet. (Nem véletlenül ő a - legjobb tudomásom szerint - egyetlen nőnemű város Oroszországban.)

Moszkva egyik legszebb látképe a Veréb-hegyről (Воробьёвиы горы)

Az első napokban például reménytelen  harcot folytattam azért, hogy Moszkva magasházai alapján tájékozódjak. A harcot végül feladtam, mert rá kellett jönnöm, hét olyan épület is van Moszkvában, amelyek a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Ezek azok a magasházak, amelyeket - az oroszokon kívül mindenki - a hét nővérnek nevez. Az épületek még Sztálin megrendelésére készültek, és a mai napig uralják Moszkva arculatát. Orientálnak  és megtévesztenek, messziről elbűvölnek, közelről megfélemlítenek.

Székesegyházból uszoda

Megváltó Krisztus-székesegyház
(Храм Христа Спасителя)

Moszkva első sztálini (vagy más néven orosz) barokk stílusban épült magasháza a "Szovjetek palotája" (Дворец Советов) lett volna. Erre még 1931-ben írtak ki tervezői pályázatot, 1932-ben pedig még a Megváltó Krisztus-székesegyházat (Храм Христа Спасителя) is lerombolták azért, hogy az épületet felhúzzák a helyére. Az alapozás azonban a mocsaras folyóparton nem várt nehézségekbe ütközött, és egyre több pénzt emésztett fel, majd jött az 1941-es német támadás, amikor az építkezést le kellett állítani. A világháború után pénzhiány miatt nem folytatták a munkákat, majd Sztálin halála után úgy döntöttek, az alapra megépítik Moszkva valaha volt legnagyobb szabadtéri uszodáját. Így lett a székesegyházból fűtött medence. Az intézetben dolgozó nyelvtanáraink szerint ez volt Moszkva legmenőbb helye akkoriban. Ha már templomba nem lehetett menni, volt helyette egy másik olyan hely, ahová szegény és gazdag, képzett és képzetlen, fiatal és öreg egyaránt járt. Elmondásuk szerint amikor az 1990-es évek elején úgy döntött a városvezetés, hogy bezárják az uszodát, és visszaépítik a lerombolt templom pontos mását, a többség nem nagyon lelkesedett. A székesegyház újraépítése sok vitát szült, és még több pénzt emésztett fel. 2000-es átadása óta sem tudta visszanyerni régi, méltó helyét a városban. Tanáraink elmondása szerint ide csak a turisták járnak. Lelketlen, üzleti fogás lett belőle. Attól függetlenül azért szép.

Nyolcból hét

De nemcsak a Szovjetek palotája nem épült fel. Miután az építkezést leállították, Sztálin új terveket szőtt: nyolc szovjet felhőkarcolót akart építeni a szovjet fővárosban, hogy ezzel is megmutassa a kapitalista nyugatnak, hogy nincsenek "lemaradásban". A nyolcból azonban végül csak hét terv valósult meg. Az első a Lomonoszov Egyetem (vagyis az МГУ) főépülete. 1953-ra készült el, akkor Európa legmagasabb épülete volt, a világon pedig a nyolcadik. A maga kb. 240 méteres magasságával a mai napig a világ legmagasabb oktatási célokra használt épülete. Itt ül - többek között - az egyetem vezetősége, de a földtani, a földrajzi és a matematikai tanszék is. Oldalsó épületeiben pedig kollégium van.

A Lomonoszov Egyetem főépülete

Mingjinggel az egyetem előtt

A hét testvér közül ez az egyetlen, ahová még nekem is sikerült bejutnom. És nem azért, mert lusta voltam bejárni a többit, hanem mert Moszkvában csak úgy nem lehet besétálni épületekbe, még akkor sem, ha a Moszkvai Állami Egyetemről van szó. Sőt, főleg akkor nem. Az egyetem bejáratainál ugyanis mindenhol biztonsági emberek állnak, és csak akkor engednek be, ha az egyetem beiratkozott hallgatója van, és ezt igazolni is tudod. Vendéget pedig csak abba az épületbe vihetsz magaddal, ahol a tanszéked vagy a kollégiumod van.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az egyik egyetemi csoporttársamon keresztül megismertem egy kínai lányt, aki orosz nyelvtanárnak tanul Moszkvában, és az МГУ főépületében lakik. Mingjing így megmutatta nekem nemcsak a főépület lépcsőházait és legszebb részeit, de még a kollégiumi szobáját is. Sőt főzött nekem kínai ebédet is. És igaza volt. A kínai kaja nagyon más, mint az, amit mi Európában annak hiszünk.

A második "nővérbe" azért nem jutottam be, mert el sem készült - hála Istennek, ugyanis a Vörös téren álló GUM helyére akarták építeni.  A GUM-ért pedig igazán kár lett volna. Ez ugyanis Moszkva leghíresebb és legszebb (és talán legrégibb) bevásárlóközpontja. Legfelső emeletén a méltán híres szovjet "nosztalgiamenzával", a Столовая-val.

A megépült nővérekből kettőben is szálloda működik - már mindkettő nyugati kezekben. Az Ukrajna Szállót ugyanis a Radisson hotellánc vette át 2010-ben, a Leningrád Szállót pedig a Hilton üzemelteti Hilton Moscow Leningrandskaya néven.

Bal oldalon az Ukrajna, jobb oldalon a Leningrád Szálló

Három másik nővér lakóépületnek készült, és a mai napig Moszkva legkeresettebb és legdrágább lakásai közé tartoznak a bennük sorakozó otthonok. Az első, a Kotyelnyicseszkaja-rakparti lakóház (Жилой дом на Котельнической набережной) a Moszkva folyó partján épült, és mintegy 700 lakás van benne, 22 emeleten. Ez a nővérek között a legnagyobb lakóház. A Kudrinszkaja téri épületben (Жилой дом на Кудринской площади)ugyanis csak 450, a Vörös Kapuk épületben (Высотное здание на площади Красных Ворот) pedig csak 300 lakás van. Utóbbinak viszont közvetlen, föld alatti összeköttetése van a Krasznije Vorota (Vörös Kapuk) metrómegállóval.

Bal oldalon a Kudrinszkaja, jobb oldalon a Vörös Kapuk épülete

A Kotyelnyicseszkaja-rakparti épület esti fényekben 

Sztálin kedvence azonban a Külügyminisztérium (Здание Министерства Иностранных Дел) lehetett, ennek a tetejére ugyanis kifejezetten az ő elképzelése szerint építették meg a csúcsoromzatot, hogy hasonlítson a többi nővérhez - tartja a városi legenda.

Az orosz külügyminisztérium

Ez a hét épület tehát az, ami egyrészt megkönnyíti, másrészt viszont megnehezíti az orientációt a városban. Az elején ugyanis nagyon nehéz megkülönböztetni a tornyokat, ha csak messziről látja őket az ember. Közelebbről szemlélve, és a történetüket megismerve azonban gyorsan rá lehet jönni, hogy mindegyik nővérnek saját "személyisége" van, akármennyire is hasonlítanak egymásra. Ahogy az a testvéreknél általában lenni szokott.