De ez a kezdet valahogy különösen nehézre sikeredett. Bár hónapok óta készültünk erre a túrára, az egyetem, az egyetemi jelentkezés (erről később remélem Domán maga számol majd be) és minden más miatt kissé (na jó, nagyon) kapkodósra sikerült az utolsó pár nap. De mindezek ellenére pénteken elindultunk életünk első nagyszabású bringatúrájára.
Berlin-Koppenhága - 630 km.
Augusztus 28. (péntek) - 1. nap
Mivel a túra kezdő szakaszát egyszer tavasszal már megtettük, és mivel Berlinben amúgy is tekerünk eleget, úgy döntöttünk, kivonatozunk Oranienburgig, és ott vágunk neki. De persze pont ilyenkor van pótló busz és hat átszállás, szóval a vártnál jóval későbbi indulás után ez is rátett egy lapáttal arra, hogy korom sötétben verjük fel a sátrat Liebenwalde határában, egy pihenőhely mellett.
Így igazából csak reggel láttuk meg, milyen festői kis helyen töltöttük életünk első vadkempinges éjszakáját. Domán reggel a helyi virágostól kapott vizet a reggeli kávéhoz (és fogmosáshoz), és így vágtunk neki a szombatra tervezett 80 km-es szakasznak.
Augusztus 29. (szombat) - 2. nap
Át az Uckermärkische tóvidéken, kávé és Matjesbrötchen (halas szendvics) az egyik csatorna partján, majd irány Ravensbrück, az egykori női koncentrációs tábor, ahol az ott fogva tartott és dokumentalt több mint 13ezer nő között rengeteg magyar is volt. A gázkamra egykori helyéről a festői Fürstenbergre látni rá. Hátborzongató kontraszt.
Alig feldolgozva a látottakat, át Fürstenbergbe, bevásárlás a vacsorához, majd irány a kinézett szállás Wesenbergben, a Weisser See partján. (Csak hogy stílusosak legyünk, hiszen Berlinben is a Weisser See partján lakunk).
Na ilyen napok várnak rá az elkövetkező két hétben. Nem ígérem, hogy olyan napi útinaplót vezetünk majd, mint tavaly Rügen szigetéről, de azért megígérem, jelentkezünk még. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése