Épp a falfesték színéről vitáztunk az OBI-ban, amikor láttam, hogy egy magyar szám hív a magyar mobilomon. Először kinyomtam. Gondoltam olyasvalaki lehet, aki nem tudja, hogy már kint vagyunk (hisz akkor még csak két napja költöztünk ki). De aztán nagyon kitartó volt az illető. Kiderült, a Bogi az a tévéből. Éppen csak hogy kibontottuk, és kiürítettük az első dobozokat, máris megbízás jött a Híradótól: negyvenéves a Döner, amit először Berlinben, egy a Bahnhof Zoo melletti kis üzletben készített egy azóta már sajnos elhunyt török bevándorló, Kadir Nurman.
Azonnal bringára pattantam, és megpróbáltam (internet és akkor még német telefon nélkül) kideríteni, hogy hol is lehetett az eredeti üzlet. Az első pár döneresnél sajnos nem volt szerencsém, fiatalok voltak, csak alkalmazottak, vagy ha a tulaj is ott volt, nagyon nem volt jófej... Gondolom, nem minden volt teljesen legális nála.
Végül az egyik mellékutcában jártam szerencsével. Ott egy régi motoros a saját konyháját vezette, és nagyon készséges volt. Elmesélte, hogy ő még ismerte Kadirt, és hogy az üzlete a Bahnhoffal szemben volt, egy kis lyuk, amit azóta már beolvasztott magába a McDonald's. Szimbolikus...
A forgatás után jött azonban a dolog nehezebbik része: az anyagot valahol, valahogy fel kellett töltenem az MTV ftp-jére. Akkor még nem volt otthon netünk (elég sokáig nem volt, de ez majd egy másik blogbejegyzés története lesz), szóval találnom kellett egy internet kávézót. Nos, az internet kávézókról, ahol nemcsak internet, de gépek is vannak, azt kell tudni Berlinben, hogy általában valamilyen török vagy arab származású alak tulajdonában vannak, és minden tizedakkora sávszélességgel jön, mint Somogyszobon, ahol szintén nincs "Super LTE"-nk...
A párperces anyag feltöltése cc. három órámba került, míg Domán szép padlizsánra festette a szobát.
Hát így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése