Ennek így kellet lennie

A mai nap volt az utolsó igazán vénasszonyok nyarának beillő nap. El sem akartuk hinni, tekintve, hogy a megelőző napokban folyamatosan esett. Lényeg, hogy ma 20 fok napsütés volt. Egy átlagos vasárnapnak indult reggeli aztán kicsit késve sikerült oda érnünk a templomba is. Utána haza ebéd, kávé kis csokival :-).

Aztán indult a szokásos "tó" körüli sétánk. Mivel ugye meleg volt, meg a nap is lemenőben volt, ezért leültünk egy kicsit a fűbe beszélgetni. Persze Alfonz miatt ez  kicsit nehéz volt, de azért jól viselkedett. Ahogy alakult a kis beszélgetésünk, persze hogy-hogy nem, megint a leendő esküvőnkről volt szó. -ami azért vicces számunkra, mert azt tudtuk, hogy szeretnénk összeházasodni, de én még nem tettem ez ügyben semmit- De ma megint megkaptam azt a kérdést a Dórától, hogy mikor kérem már meg a kezét, hogy ne csak "jelben beszéljünk az esküvőnkről. Deswegen gyorsan kerestem egy szép őszi falevelet, elé térdeltem és feltettem azt a kérdést, hogy hozzám jönnél e feleségül! Persze a könnyek előbb gördültek ki a szeme sarkából mint ahogy kimondta volna a választ, de sejtettem, hogy mit fog mondani.:-) Így hát 2012 október 21 délután 3/4 6-kor megtörtént a lánykérés mindenféle különleges eseményt mellőzve.

Persze nagy volt a meghatódottság és az öröm is bennünk, miután felfogtuk mindketten, hogy nem tréfa az egész.

Szerettünk volna koccintani utána, de mivel csak kutyasétáltatásra indultunk, nem volt nálunk a "kakis zacsin" és a pórázon kívül semmi ezért nem sok esélyt láttunk arra, hogy ez sikerülhet. És mégis találtunk 4 Eurót a zsebünkben, ezért gyorsan vettünk két forralt bort, és még a lemenő nap utolsó fénysugaraiban sikerült koccintanunk. Azt hiszem, ez a lánykérés így  biztos emlékezetes marad a számunkra!

Dióhéjban így történt :-)