Tulajdonképpen ez nem is az első cseh misém volt, hanem a második, hiszen múlt vasárnap is voltam a templomban. Alig tízpercnyi sétára a szocreál "csodakollégiumonktól" ott van az igazi csoda :-) egy a X. századból származó bencés kolostor, gyönyörű, nagy parkkal, Orangerie-vel, fasorokkal, virágokkal és sok-sok kutyáját sétáltató kutyatulajdonossal. (Ilyenkor hiányzik csak igazán Alfonz.)
Bár a kolostor a X. századból származik, a templom már barokk stílusban épült a XVIII. században. Gyönyörű, bár a barokk őszintén szólva nem a kedvencem. Ennek ellenére jó érzés betérni ide vasárnaponként a forróság és a város zaja elől. Annak ellenére, hogy a templom Prága hatodik kerületében van - ami elég központi fekvésűnek számít -, mégis csend és nyugalom van itt. Pont az, amire egy hét nonstop nyelvtanulás és kirándulás után szüksége van az embernek.
A cseh mise jobban hasonlít a magyarra, és sokkal hagyományosabb mint a berlini. Itt újra imádkoztam például a "Gyónom a mindenható Istennek"-részt, és minden vasárnap mondják az apostoli hitvallást is, ami Berlinben ad hoc-módon fordul csak elő. De ami legjobb, hogy a kirakott énekeskönyvek elején a liturgia egész szövege ott van csehül, sőt az aktuális olvasmányt, szentleckét és evangéliumot is kinyomtatják, így mindent együtt tudok olvasni a felolvasókkal, és nyilván sokkal többet is értek belőle, mintha csak hallanám.
Múlt vasárnap még nagyon nehéz volt lélekben is részt venni a misén, mert hiába a liturgia egyetemessége, azért a nyelv elég komoly korlátot jelent. Egyszerűen nem tudtam nem a szövegben rejlő nyelvtani szerkezetekre figyelni, illetve néha az utazás előtt a Domántól kapott zsebszótáramat elővenni, ha valamit nagyon nem értettem. Múlt héten még inkább a cseh nyelvet élveztem, mint magát a szentmisét. Kicsit újra úgy éreztem magam, mint 2009-ban az Erasmus-félévem alatt Lipcsében az első szentmiséken. Akkor tanultam meg fejből a Vaterunsert és más imákat, mert úgy éreztem, hogy együtt kell mondanom a többiekkel, nem elég, ha csak magamban magyarul mondom, hogy "Miatyánk...". Most ugyanígy vagyok az "Otčenáš"-sal.
Otče náš, jenž jsi na nebesích,posvěť se jméno tvé.
Přijď království tvé.
Buď vůle tvá jako v nebi, tak i na zemi.
Chléb náš vezdejší dej nám dnes.
A odpusť nám naše viny,jako i my odpouštíme našim viníkům.
A neuveď nás v pokušení,
ale zbav nás od zlého.
Amen.
A héten már jobban oda tudtam figyelni magára a misére is, és együtt tudtam mondani a többiekkel az "Otčenáš"-t. Jó érzés volt. Bár azért be kell, hogy valljam, mégiscsak az anyanyelvemen, azaz magyarul az igazi: "Miatyánk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése